Képek és történetek 2. - A részlet a lényeg
A képeim olyanok, mint az elmélkedő ima: nem az egész történetet látod, hanem csak egy-egy részletet, ami épp kiemelkedik. Nem is hiszek a nagy, barokkos, történetmesélő képekben bár elismerem jogosságukat. De azokon csak siklik ide-oda a szem, szánkázik az értelem, anélkül, hogy különösebb erőfeszítést kellene tennie. (Nem beszélve a blöffökről, a kiüresedett színes „képeslap”-festményekről, és persze a szokásos keresztény giccsről.)
Amikor a megtérésem után újra rajzolni, festeni kezdtem, olyan képeket akartam készíteni, amiket – jó értelemben -, silabizálni kell. A keresztút például sokat foglalkoztatott - rajzoltam, írtam, festettem, de mindig csak részletekben. Itt az elsők közül egy, Jézust keresztre feszítik:
A négy részes Márk evangélium sorozatban a szöveg az evangéliumból van. 
Később persze könyvet is írtam (Márk evangéliumát olvasva), ahová illusztrációkat is rajzoltam, itt van kettő azokból:
Két szobor (még kiégetés előtt) szintén a keresztútról:
És a végére még egy kép, ahol már a történet maga is szokatlan perspektívájú: Péter agóniája (merthogy őt fejjel lefelé…):
(Sipos Gyula)
