Városmesék 23. - Miért épült a Walla-villa?
Sípos (S) Gyula: Miért épült a Walla-villa?
Pontosabban: miért épült a felső, várkastélyszerű Walla-villa? Az alsó, avagy „kis” villát ugyanis még 1895-ben építette Walla József, ide hozta fiatal feleségét, Burda Emáliát, 1897-ben és itt születtek gyermekei is. Ha meg akarjuk érteni, hogy miért fogott új építkezésbe 1902-ben, akkor vissza kell mennünk abba az időbe, amikor még erdő borította a környező dombokat, a patakok szabadon kanyaroghattak a völgyekben és falvak helyett csak elszórt tanyák jelezték emberek jelenlétét.
Erdei népek éltek akkor itt, akikről ma már csak a mesékben olvashatunk. Tündéreknek és manóknak, koboldoknak, angyaloknak és törpéknek nevezték őket, bár azt, hogy ők hogyan nevezték magukat és egymást, ma már a feledés homálya borítja.
Kezdetben az emberek és az erdei népek jól megfértek egymással. Ahogy azonban a falvak népe sokasodott és egyre több helyet elfoglalt, úgy nőttek a feszültségek. A tündérek és manók visszahúzódtak a fák sűrűjébe - már amíg még voltak sűrű erdők.
Az emberek sokasodtak, a fák ritkultak, a tündérek eltűntek - legalábbis ezt tapasztalták, ezt hitték az emberek a Duna mentén is. A török háborúk és a kuruc idők alatt azonban újra elnéptelenedett a vidék, megint sarjadtak az erdők, és visszatértek az erdei népek is. Visszatértek és maradtak is a maguk csendes, csicsergős módján, amíg csak maradhattak – ez a szép vidék ugyanis nem maradhatott sokáig ember nélkül. Újra megjelentek a telepesek és elfoglalták először a barlanglakásokat, majd saját házakat építettek a domboldalakon és felszántották a réteket. Tűrték az erdei népek, amíg tűrhették, hiszen a tündérek, koboldok, angyalok és törpék nem akarták újra elhagyni szeretett lakhelyüket. Amikor aztán betelt a poharuk, elhatározták, hogy harcolni fognak a földjükért. Összeültek tanácskozni, mit tegyenek. Kiküldték kémeiket, hogy azok figyeljenek, kutassanak, ki a főbűnöse az ő romlásuknak, és kit kell legyőzniük.
Hogy azonban szavamat ne feledjem, el kell mondanom, hogy a tündérek és koboldok nem a kitartásukról és szorgalmukról híresek. Inkább játszadoznak, kergetőznek - sajnos a kiküldött kémlelők se voltak mások, mint társaik. Hogy mégis valami eredménnyel térjenek vissza, kibetűzték posta ablakába szorult újságokat, s ott azt találták olvasni, hogy él itt a faluban egy Walla József nevű cementgyáros. Cementgyáros? Hiszen a cementből lesz a beton, azzal ölik meg a füvet és a fát, fedik le a földet, ő itt a főkolompos!
Futottak, repültek vissza a rejtekhelyre, ahogy csak lábuk, szárnyuk bírta, s jelentették: Walla Józsefet kell legyőzni, őt kell elüldözni, s mindjárt lesz itt béke, erdő, napfény és kacagás!
Meg is indult a hadjárat, s hamarosan furcsa dolgok kezdtek történni a Walla-család villájában. Láthatatlan kezek mozgatták a bútorokat, recsegett a padló, mozgott a függöny, pedig a szél se fújt, Vilma és Erzsébet pedig, Walla József két kislánya és szeme fénye pedig éjszakánként grimaszoló manóktól ijedezett. Amikor Zimándy Ignác plébános úr megszentelte a házat, akkor rövid időre nyugalom költözött a falak közé, de aztán újra kezdődött minden.
Mit lehet ilyenkor tenni?
A falu bölcsei összeültek tanácskozásra minden környékbeli okos emberrel, akit csak fellelhettek. Végül arra jutottak, az addigi villát ott kell hagyni a tündéreknek, hogy ott lakhassanak, és építeni kell egy újat, de nem akármilyet, hanem olyat, ami már kinézetével is tiszteletre inti az erdei népeket. Úgy döntöttek, hogy várkastélyt építenek, ami emlékezteti a tündéreket és koboldokat, angyalokat és törpéket a régi királyi időkre és erőkre, s amit nem mernek megtámadni.
Így történt, hogy Walla József hét évvel azután, hogy beköltözött villájába, újat épített a telke felső végébe és oda költöztette családját, ahol aztán békében élhetett az I. Világháború végéig… De ez már egy másik történet.
