Városmesék 21. - Uszodák és gyerekek
Sípos (S) gyula: Uszodák és gyerekek
Minket ötéves korunkban (1970-ben) tanítottak meg úszni. Szolnokon, ahol éltünk, akkor négy nagy, többmedencés strand volt, mellette a Tisza Szállóban termál fürdő szaunával, szabad strandok a Zagyva és a Tisza, valamint a Holt-Tisza mellett. Nyáron óriási élet folyt a vizek mellett, a „Damiba”, a mi kedvencünkbe ha nem érkeztünk időben, már hely se volt, ahová lerakhattuk volna a törülközőinket (esetleg a lelátókon, mert az is volt, itt edzett és mérkőzött ugyanis az országos hírű vízilabda csapat is). Aztán változtak az idők és a szokások, az uszodák közül ma már csak egy működik, a többit bezárták (a Damit szó szerint és képletesen is a földdel tették egyenlővé, a helyén most díszkert látható).
Aztán 1991-en ide költöztünk Törökbálintra, megszülettek a gyerekeink, akiknek szintén úszni kellett járni, orvosi javaslatra (is). A budaörsi általános iskola tanuszodájába vittem át őket hetente, s lent üldögéltem a földszinti folyosón egy padon, míg ők az emeleten részt vettek a foglalkozásokon. Törökbálinton strand, uszoda nem volt, illetve hallomásból úgy tudom, a Flóra kempingnél talán volt egy kis medence strandolni.
A gyerekeim már felnőttek, de gyerekek azóta is élnek itt, és iskolai úszásoktatás keretében busszal viszik őket a törökbálinti uszodába. Nagy dolog ez, ámbár az órarendbe iktatott úszásoktatás nem fenékig tejfel. Két osztálynyi gyerekkel öltözni, kimenni a buszhoz (megtörve a szokott iskolai rendet), aztán úszás után vissza, közben persze vetkőzés, öltözés, hajszárítás, a felvigyázó tanárok a párás melegben felöltözve… nem olyan egyszerű ez. (Amikor nekem először kellett a gyerekeket kísérni, rögtön sikerült kínos helyzetbe kerülnöm. A fiú öltöző ajtaját - egy óriási térelválasztó lapot -, az egyik diáknak sikerült úgy kinyitnia, hogy lelökte vele a lépcső szélén lévő óriási virágos cserepet, ami persze eltört, a föld kiszóródott, én meg mehettem sűrű elnézést kérve jelenteni az ott dolgozóknak, mi történt…)
Egykor, a szolnoki strandon asztalok voltak kirakva, ahol a felnőttek kártyáztak (Ulti, életre halálra, tízfilléres alapon), hátul meg lábtengózni lehetett. Most a Törökbálinti Sportközpontban konditerem, squash és ki tudja még, mi minden… Lángos helyett szendvics, amatőr lubickolás helyett profi tréning, trénerekkel…
Az is jó volt, ez is jó: hajrá mindenki!
