Városmesék 18. - Szobrok, népek, szobrok
Sípos (S) Gyula: Szobrok, népek, szobrok
Ha azt állítanánk, ez a falu (az írás keletkezése óta város) igazán művészetkedvelő, valószínűleg félreértenénk a helyzetet. De az biztos, hogy kevés olyan falu (azóta város) lehet Magyarországon, ahol ennyi szobor, kereszt, emlékmű van, s a szoborállítók buzgalma máig sem szűnik.
És milyen különös szobrok, milyen különös helyeken! Egy község életéről, hitéről, életmódjának, körülményeinek változásairól tanúskodnak, maradandó módon.
Kezdjük mindjárt a legismerősebbel. Ha megkérdeznénk, hogy kinek állították a legtöbb szobrot hazánkban, valószínűleg nem tévednénk nagyot, ha az ő nevét mondanánk. Pedig nem hazánk nagyja, nem szabadsághős, nem nagy író, költő vagy politikus. Nem fedezett fel semmit és még csak nem is volt magyar soha. Mégis ott találjuk őt mindenhol, ahol vízfolyás, pata vagy tó, folyó található. Áll püspöki ruhájában, keresztet magához szorítva Nepomuki Szent János, a vízbefulladástól védő szent, Közép-Európa egyik legnépszerűbb szentje - áll egy poros utcakereszteződésben, ahol víznek semmi nyoma. (Na, ez is szép történet egyébként. IV. Vencel cseh király feleségének gyóntatója volt János püspök. A bizalmatlan király meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel a püspök ezt nem volt hajlandó elárulni, így megkínoztatta, majd a Moldva vízébe dobatta. Így lett János a gyónási titok védőszentje, és a vízbefulladástól - amelynek ő elszenvedője volt -, védő mártír.)
A szobor mutatja, hogy volt itt valamikor víz, nem is kevés, sőt még ma is van, beton alá szorítva, csövön elvezetve. Itt, az akkori Fő utcán folyt keresztül ugyanis a Hosszúréti patak egyik ága, a felszínen, és a szobor mellett kis híd vezetett át rajta. Ezért állította ide, háza udvarára a szobrot Bunth Mátyás, 1856-ban.
Mondom, hagyománya van itt a szoborállításnak. Ugyancsak Bunth Mátyás állíttatta Sax Jánossal közösen a templomra felvezető úthoz Szent Flórián szobrát, aki a tüzek ellen védte a falut. (Jó népek éltek itt, gondjuk volt tűzre, vízre egyaránt.) Mellé, az utca másik oldalára Zimándy Ignác plébános emeltette a Szentháromság-szobrot - hogy az ő mellszobrát meg a község emeltesse a nevéről elnevezett általános iskola udvarára. (A jó plébános sokat épített, kisdedóvót, olvasókört, iskolát, de az ő pénzéből létesült a Szent István-szobor is.)
Az itt élőknek még a halálról is az élet jutott az eszükbe. Élet és az örök élet. A régi Fő utcán fölfelé haladva láthatjuk a karmelita Nagy Szent Teréz szobrát. Ez pedig úgy került ide, hogy 1886-ban a Winhoffer-család egyik leánygyermeke villámsújtottan halt meg. Az ő emlékére állították a szobrot, amelynek felirata: Szent Teréz, szabadíts meg a bűntől! A történet száz évre rá folytatódik, amikor a harmadrendi karmelita Kindelmanné Erzsébet asszony ide kerül Törökbálintra, s itt ápolják haláláig. Ő pedig arról nevezetes, hogy lejegyzője a Szeretetláng Lelkinaplónak, s elindítója az azóta világszerte elterjedt Szeretetláng Lelki Mozgalomnak. Halála után tíz évvel, 1995-ben kerül a szobája helyére a Dózsa György utcába a világ legfurcsább Szűzanya-szobra. A terrakotta mellszobor ugyanis nem királynői szépségben, hanem egyszerű, középkorú családanyaként ábrázolja Máriát, amint épp kedves lányáért, Erzsébetért imádkozik. (A szobor köré egy évre rá felépült a Szeretetláng-kápolna is.)
Nem maradhatott szobor nélkül az egykori alvég sem, ahonnan a juhászok indították nyájaikat. Itt áll Szent Vendel, a pásztorok védőszentjének szobra. Láthatjuk hát, hogy elődeink igyekeztek minden földi és mennyei segítséget igénybe venni boldogulásukhoz. Időnként sajnos ez sem volt elég. Ugyanitt található ugyanis egy emlékmű is, ami ezt a fájdalmas tényt igazolja. A HÉV megállója egykor itt járt és a Gellért-térig szállította az utasokat. Itt kellett gyülekezniük a kitelepítésre ítélt német nemzetiségűeknek is, akik 1946-ban összesen ötven kilós batyut vihettek magukkal nehezen megdolgozott vagyonukból, át az ismeretlen német földre.
Ez a kis nép emlékszik történelmére és megörökíti azt. Van emlékműve az I. és II. világháború áldozatainak, emléktábla jelzi a zsinagóga helyét - az izraelita vallásúakat koncentrációs táborba hurcolták, Törökbálintra egy sem tért vissza közülük -, de emléktábla áll dr. Ludwig Leber házán is, aki a felirat tanúsága szerint "egész életét népének szentelte". A plébánia falán ott látható dr. Pelsőczy Ferenc prépost-plébános táblája, akit 1995-ben öltek meg. Pénzt adott ugyanis a hozzá bekopogó hajléktalanoknak. Ezt kiismerve mentek be hozzá, majd gyógyszert kértek tőle. Amikor elfordult, késsel megölték és kirabolták. De emléktábla őrzi itt Munkácsy Mihály festőművész, Feleki Kamill színész, Troll János zenész vagy Sinka István költő emlékét is.
Nehogy azt gondoljuk azonban, hogy itt csak szenteknek vagy hírességeknek jutott hely. Fent a Vár téren egy egyszerű sváb asszony ül bronzba öntve, vállán a hintuskával. Jelképe ő az elmúlt századoknak, valóságos emlékműve az itt élt dolgos embereknek. A sarokban pedig egy kecske szobra áll. A visszaemlékezések ugyan inkább lovakról és szarvasmarhákról szólnak, de nyilván lehetett itt kecske is, ha már szobrot emeltek neki. Kutya meg most is akad bőven, egy közülük bronzban a Fehér Kereszt Patika előtt, egy bronz kislánnyal együtt. (Reméljük ez utóbbiból is sok születik még a faluban.)
A millecentenáriumra emelték a vereckei hágón leereszkedő lovas magyar szobrát a Szérűskertben - ami már rég nem a falu széle, hanem közepe -, a Régi Temető Emlékpark mellett. A Szérűskert bejáratát pedig 2006-ban felállított székelykapu őrzi, hívogatva mindenkit.
És még mindig nincs vége. Van itt mellszobor Jézusnak és Walla Józsefnek, állnak az utak mentén a keresztek, kis szobrocskák bújnak meg a házak homlokzati fali-fülkéiben, allegorikus szobor mutatja a "hit, remény és szeretet" fontosságát, látható az Immaculata (a Boldogságos Szűz szobra), van szökőkút szoborral, Kastélypark szoborral, a Falumúzeum meg sok-sok szoborral… És még mindig nincs vége. Mert bizony szobrot terveznek Török Bálintnak is, és ki tudja még, ki mindenkinek. Ha ez a falu fennmarad - és ha az itt élőkön múlik, akkor bizonyosan itt lesz még a következő ezer évben is -, akkor lesz itt még szobor, emlékmű, tábla és kereszt bőven. És jól is van ez így.
