Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 162 vendég és 0 tag böngészi
Városmesék 15. - Miért Munkácsy?
Sípos (S) Gyula: Miért Munkácsy?
Munkácsy Mihály út, rajta Munkácsy Mihály Művelődési Ház, előtte Munkácsy Mihály szobor – vajon miért lett olyan nagy tisztelője ez a község, majd város az egyébként méltán híres festőnknek?
Amit most leírok, az úgy igaz, ahogy mondom. Egykor, az 1860-as években, amikor az 1844-ben született Mihály még csak suhanckorú szegény Miska fiam volt, ellátogatott ide rokonához, bizonyos Kövi Jakab úrhoz, akinek a háza a plébániával szemben, a mostani (és előző) művelődési ház helyén volt. Míg itt időzött, Jakab urat meglátogatta Rottmayer Ádám doktor úr, helyi notabilitás, ahogy az már a helyi előkelőségek között lenni szokás, és magával hozta két csinos leányát is, hogy azok se unatkozzanak: Karolint és Izabellát.
Mihályban már akkor is olyan szépérzék lakozott, ami később híres festővé tette, így aztán ahogy meglátta a gesztenyehajú, kék szemű Izabellát, rögtön szerelemre is lobbant iránta. Mivel pedig Miska fiú is jóvágású legény volt, ha szegény is, vonzalma nem maradt viszonzatlan Bella részéről sem. Sajnos a doktor urat nem hatotta meg a fiatal szívek heves dobogása, szerelem helyett inkább biztos egzisztenciát kívánt volna lányának, ezért igen rossz szemmel nézte a szegény inas közeledését, akinek volt mersze már másnap látogatóba menni hozzájuk.
Így aztán a fiatalok szerelmüket csak titokban dédelgethették, levelezésben ápolgathatták, amiben segítségükre Ilg úr volt, a két Rottmayer lányka házitanítója. Ha néha-néha Munkácsy mégis leutazhatott meglátogatni, egy pillanatra sem maradhattak kettesben. Bella csak édesanyja kíséretében találkozhatott szerelmével, ami ugyan bevett szokás volt a leányok tiszta erkölcsének védelmében, de azért ha a szülők jó partinak tartották volna a fiút, néhány percre csak magukra hagyták volna őket – de erről szó sem lehetett!
Közben Munkácsy Bécsbe, majd Münchenbe került festészeti tanulmányokat folytatni, onnan írtak egymásnak. Bellácska szülei viszont egyre veszélyesebbnek találták a románcot, így lányukat kereken eltiltották a sehonnai ecsetforgatótól. A szerelem azonban örök - vagy legalábbis édesen illatozik néhány évig -, és olyan ereje van, ami áthatolhat minden szülői tiltáson. De van-e olyan ereje?
A fiatalok ugyanis elhatározták, hogy megszöknek. Egy téli éjszakán, a megbeszélt időpontban Munkácsy bérelt lovaskocsival várta Bellát – aki azonban nem érkezett meg. A fiatal lelkében háborús vihar dúlt: szülei iránti szeretete, tisztelete és engedelmessége csapott össze a fiú iránti szerelmével - s végül a szerelem vesztett.
Bellácskát nem emlegetik ma már. Kövi Jakab úr házát - ahol a szerelmesek először találkoztak -, rég lebontották. Helyén azonban áll az új művelődési ház, ami ezek szerint nem csak a festőnek, a kultúrának, hanem az ifjúi romantikus, ám beteljesületlen szerelemnek is temploma, palotája, vagy legalábbis emlékháza.