Városmesék 11. - Ki lakik a toronyban?
Sípos (S) Gyula: Ki lakik a toronyban?
Ha megkérdeztük volna egykor a lányiskolában tanulókat, gondolkodás nélkül rávágták volna, hogy természetesen Gomulka. De ki volt Gomulka, aki állítólag még akkor költözött be a kápolna fölötti harangtoronyba, amikor az épületet Zimándy Ignác a XIX. század végén építtette?
Az biztos, hogy már ott élt, amikor a polgári lányiskolát a francia Notre Dame Apácarend működtette, s maradt akkor is, amikor a zsámbéki Keresztes Nővérek vették át a zárdát Mária Oltalma Magyar Királyi Leánynevelő Otthon néven, elemi leányiskolaként.
A fordulat akkor történt, amikor 1950 után rövid ideig katonai laktanya volt az épületben, állítólag Gomulka ekkor tűnt el a toronyból. A rossz nyelvek szerint Lengyelországba költözött és ott pártkarrierbe kezdett és 1956-ban ő lett az első számú vezető – de ez természetesen csak legenda, hiszen Gomulka maga is csak egy legenda… vagy mégsem?
A visszaemlékezők szerint, ha egy tanteremben különösen sok kréta fogyott, akkor azt Gomulka vitte el. Ha a gyerekzsivaj megzavarta a reggeli áhítatot, akkor is a Gomulka zajongott. Szokása volt eltüntetni a pamutharisnyákat, ez pedig bizonyíthatóan igaz, mert a harangtoronyban kétszer is találtak belőlük, s ugyan ki vihette volna más oda, ha nem Gomulka?
De lopdosta ő a papucsokat is, miatta volt fejfájása a lányoknak, miatta nem tudtak tanulni, pedig akartak, hiszen nem akarták, hogy az apáca tanárok szigorúan, szomorúan nézzenek rájuk.
Tudni lehetett, mikor leselkedik Gomulka, mert olyankor a harangtorony lécei jobban fel voltak nyílva, mint más alkalmakkor. Még az is megtörtént, hogy Gomulka, aki szeretett a harangba ágyazni magának és ott pihenni, elfelejtett kikelni időben, s ezért a harang tompábban szólt, mint máskor - a lányok meg vihogtak, hogy elaludt a Gomulka.
Ha valamelyik tanár különösen rossz kedvében volt, biztosan tudni lehetett, hogy Gomulka nem hagyta őt aludni az éjjel. Amikor pedig a nagylányok összesugdostak, vihorásztak mindenfélét egymás közt, bizony ott is Gomulka volt, aki az izgalmas, tilalmas dolgokat a fülükbe sugdosta.
Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy Gomulkáról mindenki tudott, még a frissen beiratkozott lányok is, anélkül, hogy bárki hosszasabban beszélt volna róla. Hiszen egy fél évszázadot töltött itt közöttünk! A falu öregebbjének elég volt felbiccenteni a torony felé és jelentőségteljesen összenézni – és már értettek is mindent.
Aztán Gomulka eltűnt, az élet pedig ment tovább.
Rosszabb lett, jobb lett, hol így, hol úgy, ahogy lehetett. Most pedig?
A torony zárt terület lett, az iskola meg nyitott, ahová fiúk is járhatnak – kit érdekel ma már Gomulka?
