Városmesék 5. - Egy ház hangja
Sípos (S) Gyula: Egy ház hangja
Mint tudjuk, minden épületnek van hangja. Természetesen nem azokra a zörejekre és dallamokra gondolok, amit a benne élő emberek csapnak jártukban-keltükben, vagy a vízcsövekben surrogó víz, a gázláng, vagy a levegő surranása a nyitott ablakon keresztül – hanem a ház, torony, ól, épület saját hangjára.
Nem szimfónia, hanem csak egyetlen hangocska, emberi füllel alig, vagy nem is hallható halk búgás. (Némelyik olyan mély hangon dörmög, mint a bálnák - azok énekét is csak különleges szonárral lehet felfogni -, mások pedig olyan magas hangon csipognak, hogy csak a denevérek és a bogarak hallják, s megfigyelhető, hogy az ilyen épületek körül mindig sokkal több rovar kering, mászik, mocorog.)
Egy szépen megtervezett és gondosan felépített ház szinte tiszta „A” hangon szólal meg. Az új épületek inkább dúrban, a régebbiek a melankolikusabb moll hangnemben hangzanak. Ha egy épületet elhanyagolnak, és állapota romlani kezd, hangja is szaggatottabbá és fátyolosabbá válik, amit egy türelmes megfigyelő észre is vehet, ha rászánja idejét és fülét.
A törökbálinti polgármesteri hivatal azonban egészen különleges módon viselkedik, s erre egy szép estén jöttem rá, amikor megszűnt a forgalom a Munkácsy Mihály úton, s az M0-ás körgyűrű surrogó zaja is elcsöndesült. Békésen álldogáltam ott, hátamat a falnak vetve, elmerengve, amikor hirtelen színek villantak fel a szemem előtt, de nem egy, mint általában a szinesztézia jelenségének megtapasztalásakor (amikor egy hangnak színe van), hanem több egyszerre! Felpattant a szemem: hogy honnan jöhet ez a dallam?
Ahogy kutatva körülnéztem, rádöbbentem, hogy a Hivatal épületének hangját hallom, de ez nem egy hang, hanem egy egész akkord, egy hullámzó hárfás „A” dúr és moll, váltakozva. Benne zengett az épület basszusa, az alatta futó vízerek csacsogása, a lamellák zizegése, a dombra felfutó és onnan az árkádokhoz lecsorgó levegő barlangos, visszhangos csattanása, az üvegfelületek csillanása és ki tudja még mi minden, amit sajnos már nem fedezhettem fel, mert összpontosításomat megtörte egy arra járó autó mormogása.
Így van ez. Azóta is figyelek, ha arra járok, hátha még egyszer meghallom ezt a dallamot, s mint egy jó borkóstoló, még több ízt kifülelhetek belőle… ha így lesz, mindenképp megosztom veletek, s talán egyszer Törökbálint szimfóniáját is összeállíthatjuk közösen, lekottázva, hátha a Grossturwaller Muzikanten előadja egy szép ünnepen…
