Sípos (S) Gyula: Ahogy Jézus születése valójában történt
Mert ami igaz, az igaz, valóban Betlehemben történt, és voltak pásztorok és angyalok, de mennyi minden még! Elmesélem, hogy megtudjátok ti is.
Miért jutott a szent családnak csak egy barlang istálló szálláshelyül? Mondhatjuk, hogy a zsúfoltság miatt, az emberi közöny miatt, a kényelmetlenség és plusz teher miatt, amit egy szülés előtt álló kismama jelent -, de mégsem az volt a döntő, nem bizony! Isten maga különítette el őket, hogy bűnös szemek meg ne lássák, pletykás nyelvek meg ne vallják, milyen az, amikor egy pillanatra felvillan az Éden valósága a sötétségbe borult világ fölött. Azért én mégis elmondom nektek, mert ha az emberek nem is tudták, az oktalan állatok megérezték Isten közeledtét. A hangyák nem keresgélték többé a morzsákat, hanem libasorban vonultak az istálló döngölt padlóján a szalmából gondosan összehordott, takaróval leterített fekhely felé. A szamár óvón állt a bejárathoz, fejét a barlang sötétje felé fordítva. (Mert, hogy szavam ne felejtsem, nem volt ott se ló, se tehén, a szikár vidéken csak a nehézségeket jobban tűrő kecske és szamár él meg, ez a szegények tehene és lova, már ha egyáltalán van nekik.) A denevérek is abbahagyták a repülő rovarok kergetését, és várakozón, vágyódva cikáztak a jászol fölött. Az egerek felegyenesedve, hátsó lábukra ülve, kis orrukkal szimatolva figyeltek, mellettük egy macska feküdt, s csak farka remegése árulta el izgatottságát.
Minden, ami a közelben élt és mozgott, a barlang istálló felé törekedett. Jöttek a bogárkák és a gyíkocskák, erre loholtak a szabadon kóborló kutyák, s még egy méhraj is odahagyta éjszakai nyugalmát, s a kaptár helyett a barlang mennyezetét választotta éjszakai pihenőhelyül.
Mert azt tudnotok kell, hogy ennél a születésnél nem volt vér, nem volt jajgatás, hiszen nem volt bűn sem, hogy fájdalommal érkezzen a kisded. Az Éden volt jelen a barlangistállóban, ahol minden és mindenki ujjong és dalol, amikor egy új élet érkezik a világra. Hát még amikor az Élet jelenik meg a halálra szántak völgyén! Bizony, akkor megnyílik a menny, és az angyalok is ujjongva köszöntik Megváltójukat, aki az egész teremtett világot visszavezeti Atyja örömébe.
Mit is mondhatnék? Hogy József és Mária együtt énekelt az angyalokkal és a bogarakkal? Keveset mondok ezzel. Hogy egy pillanatra világosság és fény töltötte be az egész istállót? Nincs annyi szavunk a színekre és a fényekre, az illatokra és az érzelmekre, ami ott fellobbant és felrobbant.
Csak egy pillanat volt az egész, de mi, akik ott voltunk, tudjuk, hogy akkor és ott minden megváltozott. Betlehem városában a bűnösök bűnbánatot tartottak, a fukarok ajándékokon kezdtek gondolkodni, a gazdagok eszükbe idézték szegény rokonaikat és elsírták magukat, a haragosok kibékültek, a gyerekek megszépültek… Mit is mondhatnék? Hiszen még a kecskék is kétszer annyi tejet adtak utána, és iker gidáik születtek! Bizony, abban az évben olyan mézet csurgattak a lépekből, hogy az még a betegségeket is meggyógyította.
Jöttek a pásztorok is, hogyne jöttek volna. Aztán jöttek a bölcsek is, de a szent családot ők már nem az istállóban találták, hanem a faluban, a rokonok által biztosított, kitakarított kis szobában. És jöttek még emberek, maguk se tudva miért, keringtek a faluban, nézelődve, keresgélve, mi olthatná szívük szomját.
Jöttek, és jöttek, míg csak Heródes katonái meg nem érkeztek, hogy gonoszságukkal kitöröljék emlékét is a kegyelemnek.