Baka Györgyi: Árva testvéreim
Baka Györgyi három verse: Árva testvéreim; Rácsos idő; Otthonom, az anyanyelv
Árva testvéreim
árva testvéreim
örök megsebzettek
összetört tekintetűek
utcák aluljárók zugaiban
odúkban megbújók
jövőtlen pillanatok
magányába zártak
eszméltessetek
törjétek át az önféltést
a jólét-álmot
a bűn nem fér a szívbe
szakadékot váj bele
szétrepeszti
közönyös tekintetem
átsiklik a szenvedőkön
s a lelkemben keletkező
hideg űrben
hangtalanul felsír
a gyermek aki voltam
Rácsos idő
Mi szögeztük
közönyből
hitetlenségből
ezt a rácsos
időt az égre
kikapart magzatok
vére szivárog
lezuhanó jövőnkben
szeretetlen tetteink
tőrként hatolnak
a vajúdó Föld
megnyíló méhébe.
Otthonom, az anyanyelv
Lelkem otthonra lelt
a szavakban: befogad
és oltalmaz az anyanyelv
eszmélésre késztet
a szabadság végtelen
terébe röptet.
Ó, a mámoros belemerülés
az anyanyelv-ölelésbe!
Lüktet, lélegzik, simogat,
néha szúr, szorít, elnémít,
megrémít, mintha
a szív is megállna!
Létbőségben ringat,
meglep, világosságba burkol,
színeváltozása ámulatba ejt,
korom-éjbe kötöz,
harmatoz, sír, izzik a vérben.
A kívül levőt belsővé teszi,
a belül levőnek, rejtettnek
formát ad, életre hívja.
Együtt születünk,
egymás által növekszünk,
egymásban lakunk.
x
Anyanyelvem szavai
a kereszt útját járják,
magamra veszem őket,
végleges testetöltésem.
