Tavaszi szünet után...
...kezdődik az iskola. Itt van két vers, az egyik a pozitív, a másik a negatív élményekből. (Ámbár gyerekeim azt mondták ezek nem is versek, mert nincs bernnük rím - és ezzel máris a Négyszögletű Kerekerdő költői versenyén vagyunk, de kár kapálózni, ott mindig Dömdödöm nyer, mert neki elég annyit mondani, hogy Dömdödöm, abban minden benne van... :-) )
Sípos (S) Gyula: Szívrobbanás
Gyula bácsi!
Kiabálnak az elsős gyerekek
és futnak
és átölelnek
Ezt semmivel
sem
érdemeltem ki.
Szívrobbanás!
Már majdnem
én is
szeretem magam.
Kellett volna
legalább még egy
gyereket vállalni
Unokákat akarok, de azonnal!
*
Sípos (S) Gyula: Ki akar itt még?
A kisfiú leköpte a tanító nénit.
Szegény kis elsős,
még nem tudja, mit csinál!
Dagadt tehén!
- mondta a hetedikes a tanárnőnek.
Hiába, a kamaszkor felbolydítja a gyerekeket.
Ne maradj kettesben
gyerekkel a teremben
-figyelmeztették az új kollégát,
- mert ha megvádol,
nem tudunk megvédeni.
Ki akar itt még
pedagógus lenni?
