Mély szomorúság tölt el
Ma kaptam meg egyik kedves testvérünktől azt az egyházi levelet, amellyel - számomra érthetetlen módon - rossz hírünket akarják kelteni nekünk és a Nemzeti Imanapnak is. Íme:
"2685. FIGYELMEZTETÉS ENGEDÉLY NÉLKÜLI IMANAP SZERVEZÉSRE
Felhívom a Paptestvérek és a hívek figyelmét, hogy a SIPOS GYULA vezette Szeretetföldje kezdeményezés egyházi engedély nélkül szervez imanapot január 18-ára, illetve tart gyűjtést.
Kérem, hogy hívják fel híveik figyelmét, hogy mivel nem szabályos egyházi rendezvényről, illetve szervezetről van szó, ezért sem az imanap katolikus jellegére, sem az esetleges adományok felhasználására Egyházunk nem tud garanciát vállalni."
Mit lehet erre mondani?
- Hogy tíz éve szervezzük a Nemzeti Imanapot és minden évben előzetesen tájékoztatást küldtünk a püspöki konferencia minden tagjának? Mit kellett volna még tennünk?
- Hogy több püspök az első években levélben is támogatásáról biztosította a programot és imafüzeteket is kértek?
- Hogy ez sohasem volt "hivatalos egyházi kezdeményezés", hanem hívő, vallásos keresztény emberek magánkezdeményezése, amelyre minden jogunk, szabadságunk és lehetőségünk megvan?
- Hogy sohasem hágtunk át semmilyen egyházi szabályt, sőt arra biztattuk a résztvevőket, hogy a saját helyükön, egyházközségükben, a plébánosukkal együttműködve imádkozzanak? (Ezért aztán az imanap nem is tud "nem szabályos" lenni, mert mindig a helyi szabályokhoz, engedélyhez alkalmazkodik.)
- Hogy a program semmilyen katolikus-ellenes, vagy tágabban keresztény-ellenes elemet nem tartalmaz, tartalmazhat, hanem épp ellenkezőleg - mint az az általunk kiadott ingyenes imafüzetek imáiból is nyilvánvaló?
- Hogy mi soha semmilyen "főnöki teendőket" nem láttunk el, ukázokat nem adtunk, a program tartalmát nem alkartuk meghatározni, csak azt kértük, arra biztattunk, hogy imádkozzunk hazánkért és nemzetünkért?
- Hogy a program szervezése nem "egyházi pénzekből", hanem a saját pénzünkből és magánadományokból történik, amelyet a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány számlájára lehet befizetni és amelynek éves beszámolója mindig nyilvános?
- Hogy az elmúlt tíz évben bármikor kezdeményezhettek volna párbeszédet, tehettek volna fel kérdéseket azok, akiknek bármilyen problémájuk van a rendezvénnyel kapcsolatban? (Ilyen azonban nem történt.)
- Hogy én magam is arra vágytam, hogy bárcsak a programot befogadnák és soha semmilyen feltételt nem szabtam senkinek?
- Hogy számomra az egész "Figyelmeztetés" egy lázálom, a nagybetűkkel kiírt nevemmel, a hibásan leírt "Szeretetföldje kezdeményezés" névvel, és ezzel az egész érthetetlen stílussal. Bele se merek gondolni, hogy vajon miért nem akarják, hogy az emberek imádkozzanak hazánkért és nemzetünkért? Miért nem válaszoltak az évenként elküldött tájékoztató levelekre, miért nem akartak párbeszédet egy pillanatig sem? Miért akarnak engem, minket lejáratni, mintha mi valami gyanús társaság lennénk? Miért nem jó az egyházunk vezetőinek, ha buzgó emberek ingyen, a saját pénzükből tesznek valamit egyházunkért és hazánkért?
Úgy látszik, nagyon naív ember vagyok, aki hisz a különböző pápai, bíborosi, püspöki dokumentumoknak, amelyek mind a hívők aktivitására, a párbeszédre, a hierarchia és karizma kiegyensúlyozott együttműködésére szólítanak fel. Most kaptam egy kijózanító pofont.
Végezetül: ha gyanús alakként is, ha "garancia nélkül" is, de nem szeretném feladni álmomat egy virágzó és imádkozó országról. Kérlek benneteket, ti se adjátok fel a reményt! Bízzatok bennünk, hogy nem akarunk becsapni benneteket, nem élünk vissza a bizalmatokkal, nem akarunk eltéríteni az egyháztól, hanem épp ellenkezőleg! Ezért könyörgve kérlek benneteket, imádkozzatok hazánkért és nemzetünkért, imádkozzunk együtt januárt 18-án, Szent Margit ünnepén, a Nemzeti Imanapon!
Hiszem, hogy Isten nem fogja elutasítani "garanica nélküli" imáinkat...
Imával és szeretettel: Gyula
