II. János Pál pápa imája
Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem
minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a
korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik
mellettem állnak és szeretnek.
Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy
Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.
Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a
panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a
mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól,
hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos,
barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent
elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.
Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a
feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi
erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát.
Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne
érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább
másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj
világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és
nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak
panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.
Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy
én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a
köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd
meg és növeld a hitemet.
Szólj Uram, még hallja a Te szolgád.
Ámen.
