Anna álma
Anna testvérünk buzgó keresztény, régóta részt vesz az imaharcban hazánkért, nemzetünkért és egyházunkért. Most leírta és elküldte egy álmát, ami jól mutatja helyzetünket és az erőtlenségünk okait:
Kedves Testvérek!
Egy pár nappal ezelőtti álmomat szeretném megosztani Veletek, mert úgy érzem nem csak nekem szólt.
Egy sötétség által körülvett helyen vagyok, másokkal együtt. Félelem vesz erőt rajtam, mert érzem, hogy gonosz erők a hatalmukban tartanak bennünket. Imádkozni próbálok, de akkor veszem észre, hogy nem tudok, nem vagyok rá képes, mert a torkomat és a többiekét is megsebesítették. Kicsi a seb, de valami ismeretlen jel rá van vésve és ez akadályoz az imában. Szenvedek ettől a fájdalmas érzéstől, még inkább a felismeréstől: mi történt velünk?
Imádkozni próbálok, Szent Mihály segítségét kérem. Hirtelen azt érzem, hogy az épségben maradt torkomat egy erős gonosz kéz szorítja, és nem tudok imádkozni. Küzdök vele, erőlködöm, hogy hang jöjjön ki. Erősen szorít a sötétség keze, mégis tovább küszködök. Sikerül!
Egy erőtlen hangú ima jön csak ki a torkomon, de folytatom, nem adom fel. Ez bátorítást jelent a többieknek, ők is próbálkoznak, együtt mondjuk, de még így is csak suttogás.
Erőt kapok, az ima erősebb lesz, még így is nagyon gyengék vagyunk. A kitartó imát meghallgatják, és valahogy kiszabadulunk ebből a helyzetből.
Arra ébredek, hogy már nagyon rég óta mondom a Szent Mihály imát megállás nélkül.
Ébredés után sem tudom abba hagyni, olyan erősen átélem, amit álmomban láttam.
Eszembe jutott , amit a Szeretetláng Lelki naplóban olvastam. Megkerestem a könyvet, hogy is van ez pontosan. Kindelmanné Erzsébet asszony írja le a Szeretetláng Lelki naplóban, ahogy elhívása kezdetén megmutatta neki az Úr Magyarország nyomorúságos állapotát. (1962. május 16. )
Most ebből Idézem:
„Egy nagy fekete korongot láttam, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong oldalán különös kinézésű férfiakat láttam. Egészen soványak, majdnem testnélküliek voltak, szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, éppen akkor lettek készen valami vasszerű lemezzel. Elfedték az imént még kristálytisztán látható korongot.
Amikor a vaslemezzel elfedték, jól megvizsgálták, és nagy, vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek. A jobboldali fehér felhőkből, éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az. Csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábánál három férfit láttam. Nem tudom, hogy kik voltak, de úgy éreztem, a gonosz ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. Közben a baloldali személyek közül az, aki a legközelebb állt a jobboldali személyekhez, közel hajolt, és így szólt szörnyű kárörvendően, mint aki egészen biztos a dolgában: Ezt aztán vizsgálgathatjátok. Ezt jól megcsináltuk! - és még azt is mondták: Sok bajotok lesz vele!
Álmomban én is jól szemügyre vettem a korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkodva nézegettem, miként lehetne a korongot a sötétségtől megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis hajszálnyi rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többieknek, nincs minden elveszve. Csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert úgy érzem, sikerülni fog. (…)
Jézus magyarázata: „Tudod-e, mi az a fekete korong? Az a Magyarok Nagyasszonya országa. (…) tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Ez a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy látszik, mintha eggyé lenne olvasztva.” ’
Eddig az olvasott rész, amit ébredésem után újra elolvastam.
Számomra egyértelművé vált, hogy az Országunkért, Nemzetünkért mondott imánk, kivéve egy–egy jelentősebb alkalmat nem elég hatékony. Bűneink által megbántjuk Istent és megsebződünk.Ezért tud belépni az életünkbe a Gonosz Lélek. Így aztán az imánk is gyenge. Belefáradunk, elerőtlenedünk, elcsüggedünk. Nagyobb hittel kell kérnünk a Szentháromságot és kitartóan, állhatatosan. Áldozat nélkül nem megy.
Segítsük ebben egymást és ne fáradjunk bele a szívből mondott imába! Ne várjuk meg, míg a bajba jutás kényszere mondatja majd velünk az imát.
Krisztus Urunkban testvéri szeretettel: Anna
