Teremtésvédelem – nagyböjti elmélkedések 2.
Nagyböjt 1. vasárnapja (Mk 1, 12-15) – Jézus a pusztában
„A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki.”
Jézus az új Ádám, a bűn nélkül való ember, aki a pusztában az Éden életét éli, békességben minden földi teremtménnyel. Elmerül Isten szeretetében, csodálja a teremtett világ sokszínű szépségét, jóságát és gazdagságát, és végig gondolja küldetését. Ezt a három dolgot kell nekünk is megtennünk:
Eleven kapcsolatban lenni Istennel, táplálkozva az Ő jelenlétéből, erejéből, bölcsességéből és kreativitásából. Isten nélkül minden erő véges, minden vízió töredékes, stratégiáink félre csúsznak, ötleteink semmibe futnak, szívünket csüggedés emészti. Milyen nagy kegyelem, ha a Szentlélek kiragad minket a pusztába, hogy a szívünkre beszéljen!
Személyiségünktől, lelki alkatunktól függő módon értelmünkkel és/vagy érzelmeinkkel, érzéseinkkel és/vagy kapcsolatainkkal, elméletben és/vagy gyakorlatban, de valahogy bele kell szeretnünk a teremtett világba. Ez a főparancs realizálódása számunkra, ahogy Assisi Szent Ferenc megénekelte: felebarátunk, testvérünk a Nap és a Hold, tűz és víz, növény és állat… Tulajdonképpen ez a Szentlélek szeretete, amely a teremtés kezdetén lebegett a vizek felett, a teremtő és alkotó Léleké, amely örül annak, amit alkotott. A teremtett világ – azaz mi -, pedig visszatükrözi Isten - a Szeretet -, jóságát, szépségét és igazságát. Ez összekovácsol minket holtodiglan-holtomiglan, mint a házasságot, megtart és megőriz és óriási erőt, kitartást ad a küzdelemben, amit el nem kerülhetünk.
Végül pedig végig kell gondolnunk, mi a mi részünk, hivatásunk és küldetésünk a teremtésvédelem nagy munkájában. Ahogy Jézus Krisztus a pusztában elmélkedve készült elő a nyilvános működésére, úgy kell nekünk is végig gondolnunk, mi a feladatunk és mik a lehetőségeink, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre és milyen lépéseket tehetünk. Hogyan találunk munkatársakat és merre induljunk… Röviden: mi a mi víziónk és ez milyen stratégia mentén, milyen lépéseken keresztül tudjuk megvalósítani.
(Kép és szöveg: Sipos Gyula)
