Rövid összegzés az idei Nemzeti Imanapról
Kissé ironikusan úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tőzsde pozitívan reagált a Nemzeti Imanapra. Pedig a nap első híre még az volt, hogy az Európa Parlamentben három frakció hazánk tagsági jogát is fel akarta függeszteni - ehhez képest végül a most megválasztott 14 alelnök közé bekerült egy keresztény magyar (Surján László) is... Természetesen a Nemzeti Imanap nem a politikáról szól - még ha ez most, a nemzetközi viták kereszttüzében lévő Magyarország esetében előtérbe is került - ez csupán egy kis része az életnek, ahová kértük Isten kegyelmének kiáradását.
Mi délelőtt Érden kezdtünk, ahol Tarnóczi Marika egy cigány családhoz szervezett imaórát. A szegényes kis házba befért fiatalokkal és idősebbekkel együtt imádkoztunk hazánkért és nemzetünkért, cigányokért és magyarokért és minden nemzetiségért, a kiengesztelődésért, megbékélésért és megújulásért. (De Érden délután közös imát tartottak hazánkért Teréz anya nővéreinek kápolnájában és az egyik templomban is.) Délután a törökbálinti templomban tartottunk közös szentségimádást, ahová sokan eljöttek az egyházközségből, hogy együtt imádkozzunk hazánkért, aztán este még Biatorbágyon is voltam egy kis közösségben, ilyen céllal.
Az előzetes telefonokból, levelekből, e-mailekből kirajzolódó kép alapján azt látom, hogy Budapesten, a városokban és a falvakban, de a határainkon túl is sok helyen és közösségben imádkoztak a Nemzeti Imanapon. Az egyik helyen szentmisét mutattak be, a másik helyen imaösszejövetelt tartottak - külön öröm számomra, hogy több testvérünk szinte már rutinszerűen szervezi az imát erre a napra, beépült az évi programjukba a Nemzeti Imanap és a hazánkért való ima fontossága.
A honlapunkon az imakilenced első napján (jan. 10.) 722-en voltak fent, ez a következő napokon ötszáz körüli átlagszámmá vált, majd az imakilenced utolsó napján (jan. 18.) 750-en jöttek - és biztos vagyok benne, hogy ők imádkoztak is hazánkért.
Az Imanap szervezése előtt - ahogy már írtam -, imádságban azt a képet kaptam, hogy a Nemzeti Imanap olyan, mint amikor a halászok léket vágnak a jégen, hogy a halak oxigénhez jussanak - most azt gondolom, hogy Isten kegyelmével sok léket sikerült vágnunk, a kegyelem valóban lejutott hozzánk, és ennek csak egyik jele volt az írás elején említett európai uniós vihar lecsendesülése. Meggyőződésem, hogy Isten kiterjesztette védő karját fölénk, hogy ez a nemzet lélegzethez jusson, a családok kiengesztelődjenek, a gyerekek megszülessenek és áldás alá kerüljön a föld...
Hálás szívvel köszönöm minden testvéremnek, aki részt vett ebben az imahadjáratban, Isten fizesse meg nektek buzgóságotokat és szereteteteket!
Imával és szeretettel: Sipos Gyula
