Bob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat
Az irodalmi Nobel-díjat 2016-ban Bob Dylan zenész kapta, új irodalmi kifejezési módjai miatt, amikbe beépítette az amerikai zenei hagyományokat. Kevesen tudják, hogy lázadó korszaka után a világhírű zenész komoly megtérésen ment át és sok vallásos dalt írt, amit koncertjein rendszeres eljátszik.
"Bob Dylan 1941. május 24-én született a Minnesota állambeli Duluthban. Hibbing városában nőtt fel egy középosztálybeli zsidó családban. Tinédzser korától játszott különböző együttesekben, idővel egyre jobban érdekelte az amerikai folkzene és a blues. Woody Guthrie volt az egyik bálványa. A Beat-korszak és a modernizmus költői szintén nagy hatással voltak rá.
1961-ben New Yorkba költözött, ahol elkezdett fellépni különböző, Greenwich Village-i klubban és kávézóban. A producer John Hammond segítségével aláírt egy lemezszerződést, és 1962-ban megjelent az első lemeze, Bob Dylan címmel. A rá következő években sorban jelentek meg a nagy hatású lemezei, 1965-ben a Bringing It all Back Home és a Highway 61 Revisited, 1966-ban a Blonde On Blonde, és 1975-ben a Blood On The Tracks. A munkatempója később sem lankadt, még 2006-ban is jelent meg lemeze.
Dylan 1965-ös és 1966-os turnéja nagy reflektorfényt kapott, egy ideig követte őt D. A. Pennebaker dokumentumfilmes, aki 1967-ben kiadta a Don't Look Back című filmet a zenészről. Dylan dalai szóltak az ember társadalmi helyzetéről, vallásról, politikáról, és szeretetről. A dalszövegei rendszeresen megjelentek könyv formájában is. A dalszerzés és szövegírás mellett festett, színészkedett, és forgatókönyvet is írt.
A lemezei mellett megjelentek olyan kísérleti írásai is, mint az 1971-es Tarantula. 2004-ben megjelent a Chronicles című önéletrajza, (magyarul is elérhető Krónikák címmel), amiben a korai, New York-i éveit írja le, és azt, milyen volt a kortárs popkultúra figyelmének középpontjában állni. Az 1980-as évek második fele óta Dylan szinte megállás nélkül turnézik. Hatalmas hatással volt a zenére, és a munkásságából is rengeteg más alkotás született már." (index.hu)
Keresztény dalai a közönség körében sikeresek voltak, de a kritika és addigi rajongótábora egy része teljes értetlenséggel fogadta. Idézzünk egy összefoglalóból: "A Street Legal azonban a Self Portrait-val ellentétben nem csak egy egyszeri, a kritikusok által meghurcolt félrelépésnek bizonyult, hanem választóvonalnak is Dylan karrierjében, ezután ugyanis bő tizenöt éves fejvakargatás kísérte minden megjelenését. Vagy épp még az se. Még az előzmények ismeretében is igazi sokként hatott következő lemeze, a legendás Jerry Wexler r&b-producerrel felvett Slow Train Coming (1979), amelyen már a keresztény hitre újonnan megtért Dylant halljuk énekelni vallásról, Jézusról és az átlagember vakságáról. A dalok érdekes módon egész jól működnek, talán jobban is, mint a Street Legalon, amit azért a korabeli sajtó is észrevett. Olyannyira, hogy ha egyöntetű hozsanna nem is, de – leszámítva az evangelizáló dalszövegeket – korrekt fejbólintás kísérte, és még egy Grammyt is begyűjtött a felvezető kislemezért. Ehhez persze elengedhetetlen volt, hogy Dylan a legendás soul- és gospelfelvételek helyszínéül szolgáló Muscle Shoals stúdióba vonuljon el a munkálatokra, a segítői között pedig a műfaj biztos kezű producere mellett többek között Mark Knopfler is ott legyen. Érezhető, hogy Dylan az újdonsült hittel átitatva tele van energiával, és nem túlzás azt mondani, hogy Street Legal utáni korszakának egyik legjobb, teljes mértékben vállalható lemeze kerekedett ki a végére. Még a reggae-s hatásokat is itt sikerült először, és talán utoljára igazán jól beépítenie Dylannek (Man Gave Names To All The Animals), és a végig lüktető, gospeles, soulos dalok ráadásul jól is öregedtek. " (rekorder.blog.hu)
