2000 cigány a Vatikánban
A cigányok azért jöttek el Rómába Európa minden részéből, hogy kinyilvánítsák hitüket és szeretetüket Krisztus, az egyház és a pápa iránt. XVI. Benedek idézte elődje, VI. Pál 1965-ben mondott felejthetetlen szavait: „Ti nem az egyház peremén, hanem bizonyos szempontból a központjában, az egyház szívében vagytok!” A cigányok Isten zarándok népének szeretett csoportját alkotják, és arra emlékeztetnek, hogy „itt nincs maradandó hazánk, inkább az eljövendő után vágyódunk” (Zsid 13,14).
Hozzájuk is elérkezett az üdvösség híre, amelyre hittel és reménnyel válaszoltak, gazdagítva a cigány világi hívek, papok, diakónusok, szerzetesek és szerzetesnők egyházi közösségét. Népük az egyháznak adta Boldog Ceferino Giménez Mallát, akinek idén ünnepeljük születése 150., vértanúsága 75. évfordulóját. Az Úrral való barátsága Boldog Ceferino vértanút a hit és a szeretet hiteles tanújává tette. Buzgón imádta Istent, felfedezte jelenlétét minden személyben és minden eseményben.
Ugyanezzel a buzgósággal szerette az egyházat és pásztorait.
Harmadrendi ferencesként hűséges maradt cigány mivoltához, etnikai csoportja történelméhez és önazonosságához. A cigány hagyományok szerint kötött házasságot, majd feleségével együtt elhatározta, hogy egyházilag is érvényesíti kapcsolatát szentségi házasságban. Mély vallásossága kifejeződött abban is, hogy naponta szentmisén vett részt és elimádkozta a rózsafüzért. A szentolvasót mindig a zsebében hordozta és éppen ezért tartóztatták le, ezért vált Boldog Ceferino a „rózsafüzér vértanújává”.
Élete utolsó pillanatáig magához szorította és nem engedte, hogy elvegyék tőle. Ma arra szólítja a cigányokat, hogy kövessék példáját és megmutatja az utat: fordítsanak nagy gondot az imára, főleg a rózsafüzérre, szeressék az Eucharisztiát és a többi szentséget, tartsák meg a parancsolatokat, legyenek becsületesek, forduljanak szeretettel és nagylelkűen testvéreik felé, különös tekintettel a szegényekre. Mindez megerősíti őket a szekták és egyéb csoportokkal szemben, amelyek veszélyeztetik az egyházzal való szeretetközösségüket.
„Történelmetek összetett és egyes időszakokban fájdalmas volt” – folytatta beszédét a pápa. Olyan népnek nevezte őket, amelyet az elmúlt évszázadokban nem jellemeztek nacionalista ideológiák, amely nem törekedett földterületek birtoklására vagy mások feletti uralomra. Hontalanok maradtak és az egész földrészt otthonuknak éreztek. Ennek ellenére továbbra is súlyos és aggasztó problémák állnak fenn a társadalmi együttlét terén. XVI. Benedek utalt arra, hogy sajnos hosszú évszázadokon át megismerték a kitaszítottság, sőt az üldöztetés keserűségét, mint a II. világháború idején. Cigányok ezreit gyilkolták le barbár módon a haláltáborokban. Ez a dráma, a porrajmos, magyarul nagy elemésztés, sajnos kevéssé van jelen a köztudatban, arányait sem mérték még fel a maga teljességében, de a cigányok szívükben hordozzák emlékét.
A pápa felidézte a 2006. május 28-án az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborban tett látogatását. Imádkozott az üldöztetés áldozataiért és lerótta tiszteletét a roma nyelven írt tábla előtt, amely a cigány elesettekre emlékezik. Hangsúlyozta: az európai lelkiismeret nem felejtheti el ezt a nagy fájdalmat! A cigányok soha többé ne legyenek üldöztetés, visszautasítás és megvetés tárgyai! Ami pedig a cigányokat illeti, keressék mindig az igazságosságot, a törvényességet, a kiengesztelődést és törekedjenek arra, hogy ne okozzanak szenvedést másoknak! – hangzottak a pápa szavai.
Szólt a napjainkat jellemző megváltozott helyzetről, amikor új lehetőségek nyílnak a cigányság előtt. Jelentős kultúrát teremtettek a múltban a zenével és az énekkel, amivel gazdagították Európát. Sok etnikai csoportjuk már nem él vándoréletet, hanem keresi a letelepedett életformát. Az egyház a cigányokkal együtt halad és arra szólítja fel őket, hogy éljenek az evangélium szerint, bízva Krisztus erejében. Európa, amely felszámolja a határokat és gazdagságnak tekinti a népek és kultúrák változatosságát, új lehetőségeket kínál fel számukra. A pápa arra buzdította a cigányokat, hogy közösen írják meg történelmük új fejezetét Európa részére. Az emberhez méltó lakás és munka, valamint a gyermekek oktatása jelentik azokat az alapokat, amelyekre az integráció épülhet, és amely hasznos az egész társadalom számára. A cigányok is ténylegesen és lojálisan működjenek együtt, hogy családjuk beilleszkedjen az európai polgárság körébe.
A Szentatya külön szólt azokhoz a fiatalokhoz, akiknek célja a tanulás. A szülők legnagyobb törekvése legyen gyermekeik jóléte. Őrizzék meg a család méltóságát és értékét, legyenek kis családegyházak, a humanizmus valódi iskolái.
A cigányok is arra kaptak meghívást, hogy tevékenyen részt vegyenek az egyház evangelizációs küldetésében. A cigány származású papok, diakónusok, Istennek szentelt személyek Isten ajándékai. Jelzik, hogy a helyi egyházak pozitív párbeszédet folytatnak a cigánysággal. Ezt támogatni és fejleszteni kell.
Pünkösd vigíliáján a pápa azt kívánta: a Szentlélek bőségesen árassza ki rájuk ajándékait az egész világon, tegye őket a feltámadt Krisztus nagylelkű tanúivá. Mária, akit Amari Devleskeridej – Isten Anyja néven tisztelnek, vezesse őket a világ útjain, Boldog Ceferino járjon közbe értük.
Beszéde végén a pápa cigány nyelven mondott köszönetet a kétezer fős európai cigányzarándoklat tagjainak, majd áldását adta rájuk.
(MK)
