Május 25. az Eltűnt Gyermekek Világnapja
Amelyet tavaly tartottak meg először az 1979. május 25-én New Yorkban eltűnt 6 éves kisfiúra, Etan Patzra és társaira emlékezve. 2002-ben Európa több országában már megemlékeztek az eltűnt gyermekekről, az érdekükben alakult Európai Föderáció 2004-ben tette közzé felhívását, hogy május 25. világszerte legyen az eltűnt és bántalmazott gyermekek napja. Magyarország ez idáig néhány civil szervezet munkáján kívül nem sok figyelmet fordított a gyerekeltűnés társadalmi problémájára. Az 1000 lámpás éjszakája elnevezésű kampány és program remélhetőleg hozzájárul, hogy rég eltűnt gyerekek kerülhessenek vissza családjukhoz.
A gyerekeltűnés nem ismer országhatárokat, ezért az olyan világnagyhatalmat és szociálisan fejlett társadalmat sem kíméli, mint az Egyesült Államok, ahol 40 másodpercenként tűnik el egy gyerek. Éppen ezért náluk már nagy hagyománya van a segítségnyújtásra való figyelemfelhívásnak, amire Etan Patz esete tanította meg őket, aki 1979-ben 6 évesen tűnt el New Yorkban. Ő volt az első „tejesdobozos gyerek”. Eltűnésének napja, május 25-e az Eltűnt Gyermekek Világnapja lett, amit az Európai Föderáció felhívásának köszönhetünk.
Magyarországon közel három évtizedet kellett várni arra, hogy az európai és amerikai példát átvegyük, és az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk a jelenségre. Kezdeményezések ugyan itthon is voltak, mint például az 1994-ben indult – most a Duna Tv-n látható – Csellengők című műsor és néhány civil szervezet ( Kék Vonal vagy az Országos Gyermekvédő Liga) munkája, de ezektől eltekintve – az elrettentő számadatokkal ellentétben – nem szenteltünk széles körű, nagy tömegeket megmozgató kampányt a gyerekeltűnéseknek.
Most azonban Gap Média Kft. és a mögötte álló, egyik kereskedelmi csatorna ismert műsorvezetője, Kárász Róbert igyekszik bepótolni lemaradásunkat, az 1000 lámpás éjszakája elnevezésű kampány és program elindításával. Az első magyar „Eltűnt Gyermekek Világnapja” Kárász eredeti tervei szerint a budapesti programmal egy időben több vidéki városban, Pécsen, Debrecenben, Győrben és Szegeden koncertekkel és kerekasztal beszélgetéssekkel egybekötve valósult volna meg.
A fotókkal ellátott dobozos tejek sikere azon is múlik, hogy mennyire vagyunk nyitottak erre az üzenetre. A főszervező reméli, hogy a szülők meglátják az ebben rejlő lehetőséget és felhívják majd a gyerekek figyelmét a nap mint nap rájuk leselkedő veszélyekre, és a csellengés a magyar családokban éppúgy megszokott beszédtéma lesz, mint a tengerentúlon. (hvg.hu)
Talán a megelőzésre is érdemes lenne figyelmet fordítani:
Elsősorban a szülők figyelmét kellene felhívni a számos veszélyre, melyet talán a védőnőknél, óvónőknél, tanároknál kellene kezdeni.
Szülőként döbbenten tapasztalom, naponta, hogy az óvoda előtt, nap mint nap kisgyermekeket hagynak az autókban, miközben a nagyobb testvért beviszik az oviba, levetkőztetik, átöltöztetik, addig a kicsi kint teljesen egyedül (sokszor akár két testvért is különböző csoportba bevisznek, míg a harmadik kint az autóban) Bárki elviheti. Mint ahogy az elmúlt hónapokban többször is tapasztaltuk az ovinkban, hogy az óvoda előtt parkoló autókból táskákat loptak el. Az óvoda vezetése buzgón fel is hívta a figyelmet az ajtókra ragasztott papírokkal, hogy ne hagyjanak semmilyen értéktárgyakat az autókban, mert elvihetik. Ilyenkor mindig szomorúan olvastam, hogy vajon a legnagyobb értékre miért nem gondolunk, a gyermekeinkre, hiszen ők még az értékes táskáinknál is sokakkal értékesebbek, őket miért lehet az autóban őrizetlenül hagyni? Talán azt kellene kiírni minden óvoda, iskola ajtajára a legnagyobb értékét a saját gyermekét, ne hagyja őrizetlenül az autóban, még ha nehezebb 2 – 3 vagy több gyerekekkel megoldani a ki és bejutást az oviba.
Néhány hete egy áruház parkolójában hagyta az anyuka két kicsi gyermekét, míg ő vásárolt bent, mikor megláttam gondoltam, megvárom és megkérem ne tegye, hisz Európában kb. 70 000 gyermek tűnik el évente nyomtalanul és lesznek pedofilok és egyéb szörnyűségek áldozata (sokszor a szülők felelőtlensége miatt), akkor az anyuka azt mondta: míg mindig jobb ha itt hagyja őket mintha szétszednék a boltot.
Szintén egy áruházban egy anyuka, aki ugyancsak betette a bevásárlókocsiba a gyereket (még beszélni sem tudott) közben elment messzire és otthagyta, mikor megvártam és kértem, hogy ne tegye, mert ez nagyon veszélyes azt válaszolta, hogy ő megbízik az emberekben!
De ha arra a hatalmas számra gondolunk, hogy hány ezer gyermek tűnik el nyomtalanul (míg a szülők kényelmesen vásárolnak, vagy a nyaralóhelyen vacsoráznak az étteremben miközben a kicsi gyermekeiket bezárják este a szálloda szobában, (így tűnt el négy éve egy 4 éves kislány aki azóta sem került elő) akkor talán érdemes lenne elgondolkodni hogy mi szülők vagyunk felelősek a gyermekeinkért, ők nem tudják magukat megvédeni. A gyermekeink számítanak ránk, akkor talán megéri a kényelműnkről és a szórakozásokról lemondani, minél kisebb lehetőséget engedni a gonosznak. Hisz a gyermek a legnagyobb kincs az egész világon!
Talán ha folyamatosan imádkoznánk, ha összefognánk és akár szentmiséket, szentségimádásokat ajánlanánk közös erővel fel mi keresztények minden gyermek védelméért az egész világon akkor sok gyermeket megmenthetnénk!
Török Zoltán
