Szinódusi üzenet: a püspökök elutasítják a pesszimizmust
Az új evangelizációra sürgetően szükség van a mai világban, és arra hívja a keresztényeket, hogy hirdessék az evangéliumot derűs bátorsággal, a félelmet a hittel legyőzve. Aki találkozik Jézussal, tanúságtevőjévé válik az üdvösség és a remény evangéliumának. A mai emberiséget el kell tehát vezetni Jézushoz a világ minden részén.
Az Egyház felhívást intéz a megtérésre, mert Jézus tanítványainak gyengeségei és bűnei gyengítik a misszió hitelességét. A püspökök elutasítják a pesszimizmust: a globalizáció, a szekularizáció, az elvándorlás, az ateizmus, a politikai hegemónia és az állam válsága illetve az ezekkel járó nehézségek és szenvedés lehetőséget jelentenek az evangelizálásra. Nem új stratégiákat kell találni az evangélium hirdetésére, mintha az egy piaci termék lenne, hanem újra fel kell fedezni azokat a módokat, ahogyan az emberek Jézus felé közelednek.
Ezért a szinódus a család felé fordul, ami az evangelizáció természetes helye, és ami támogatásra szorul az Egyház, a politika és a társadalom részéről. A püspökök a családon belül kiemelik a nők sajátos szerepét és az apa felelősségét. Megemlékeznek az együtt élő párok, az elváltak és az újra házasodottak fájdalmas helyzetéről. Bár újra megerősítették a szentségekhez járulásuk eddigi feltételeit, rámutattak: az Úr nem hagyja magára őket, és az Egyház befogadó otthont jelent mindenki számára.
A szinódusi dokumentum utal a plébániákra is mint az evangelizáció nélkülözhetetlen központjaira. Rávilágít továbbá a megszentelt élet és a papok, illetve a szerzetesek folyamatos képzésére. Arra hívja a világiakat, hogy az Egyházzal szeretetközösségben hirdessék az evangéliumot. Különleges figyelmet szentel a fiataloknak, akik az emberiség és az Egyház jelenét és jövőjét testesítik meg. Meg kell hallgatni őket és párbeszédet kell velük folytatni, hogy lángra lobbanjon, és ne elhaljon lelkesedésük.
A szinódusi üzenet ezt követően rámutat a világgal folytatott párbeszéd alapvető fontosságára. A kultúrával azért kell párbeszédet kezdeni, mert szükség van a hit és az értelem új szövetségére. A nevelés terén a személy átfogó képzést igényel. A tömegtájékoztatás az a terület, ahol az emberek lelkiismeretét formálják, és ez új lehetőséget ad az emberek szívének megérintésére. A tudomány, ha nem zárja az embert a materializmus börtönébe, akkor az élet humanizálásának szövetségesévé válik.
Fontos a művészettel folytatott párbeszéd, mert a szépségen keresztül a spiritualitást fejezi ki. A gazdaság és a munka világával dialógusban lenni azért fontos, hogy a munka ne váljon elviselhetetlenné vagy bizonytalanná, hanem mozdítsa elő az emberi fejlődést. A politika szolgálja érdektelenül és átláthatóan a közjót. Tartsa tiszteletben a személy méltóságát, a férfi és a nő házasságán alapuló családot, a nevelés és a vallás szabadságát; szüntesse meg az igazságtalanság és a egyenlőtlenség okait. Alapvető fontosságú a vallásközi párbeszéd, amely hozzájárul a békéhez, elutasítja a fundamentalizmust és a hívek elleni erőszakot, valamint az emberi jogok súlyos megsértését.
A hitélet két fontos kifejeződése is különleges jelentőséggel bír az új evangelizáció számára: az elmélkedés, ahol a csend lehetővé teszi Isten Igéjének jobb befogadását, illetve a szegények szolgálata, akikben felismerjük Krisztust.
A szinódusi üzenet végül a világ különböző részein található helyi egyházak felé fordul, az evangélium hirdetésére buzdítva őket. A keleti egyházaknak azt kívánja, hogy a béke és a vallásszabadság feltételei között tudják gyakorolni a hitet. Az afrikai egyháztól azt kéri: az evangelizálást az ősi és az új kultúrákkal való találkozásban fejlessze tovább. Forduljanak a helyi kormányokhoz, hogy vessenek véget a konfliktusoknak és az erőszaknak.
Az észak-amerikai keresztények, akik az evangéliumtól eltávolodott kultúrában élnek, összpontosítsanak a megtérésre, és legyenek nyitottak a bevándorlók és a menekültek befogadására. Latin-Amerikát arra hívják a szinódusi atyák, hogy élje meg az állandó missziót a jelenlegi kihívások leküzdése érdekében, amelyek közé tartoznak a szegénység, az erőszak, és a vallási pluralizmus új feltételei. Az Egyház Ázsiában, még ha eltörpülő kisebbségben is van, illetve gyakran a társadalom peremén él és üldözik, legyen szilárd a hitben. A püspökök lelki közelségüket fejezik ki a szentföldi keresztényeknek.
Európát az agresszív szekularizáció jellemzi, és az Isten-, illetve emberellenes, évtizedekig tartó rezsimek és ideológiák sebezték meg. Ugyanakkor létrehozott egy humanisztikus kultúrát, amely képes formába önteni az emberi méltóságot és a közjó építését. A jelenlegi nehézségek tehát ne keserítsék el az európai keresztényeket, hanem fogják fel kihívásoknak ezeket. Óceániában folytassák az evangélium hirdetését – szerepel a szinódusi dokumentumban.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
