NEM az antiszeminizmusra, a cigányellenességre, a rasszizmus minden formájára
A Sant’Egidio közösség által szervezett Európai fiatalok egy erőszak nélküli világért nemzetközi találkozón részt vevő fiatalok megemlékezése Auschwitzban.
Nagyon sok kelet- közép-eruópai fiatal vett részt azon a megható szertartáson, amely az Auschwitz-Birkenau-i megsemmisítő táborban zajlott. Meglepően nagy csendben vonultak 1500-an majdnem egy órán keresztül a huszadik század e kálváriájára emlékeztető emléktáblák előtt. A Sant’Egidio közösség által szervezett Európai fiatalok egy erőszak nélküli világért nemzetközi találkozón részt vevő országok képviseletében nyolc fiatal virágkoszorút helyezett el a zsidó, valamint és roma és sinti áldozatokra emlékező táblákon.
A közösség tájékoztatása szerint a fiatalok délelőtt az auschwitzi múzeumba látogattak el, ahol felidézték, hogyan élték mindennapjaikat a lágerben a deportáltak. Délután az Auschwitz-Birkenau-i megsemmisítő táborba mentek, áthaladtak a hírhedt bejáraton, és csendben mentek végig az úton, miközben Penderecki Auschwitz oratóriuma szólt. A menet azoknak a vágányoknak a mentén haladt, amelyeken végállomásához ért oly sok ember élete. Voltak köztük fiatalok és öregek, gyermekek, betegek, férfiak és nők – akiket a második világháború alatt marhavagonokban hurcoltak ide, a halálba. Hetven évvel ezelőtt sok kortársuk élete is itt ért véget – ezek a fiatalok most eljöttek Csehországból, Szlovákiából, Magyarországról, Lengyelországból, Oroszországból, Ukrajnából, Romániából, hogy megemlékezzenek az erőszak áldozatairól, és egy másfajta jövőt, békés jövőt építsenek Európa számára.
A gonoszság e feneketlen mélységeivel való találkozásból számos kérdés született meg, és a kérdéseken való gondolkodásból egy nyilatkozat fogalmazódott meg, amelyet a szertartás során nyolc nyelven felolvastak.
A Zárónyilatkozat szövege:
Nem felejthetjük el Auschwitzot. Itt hágott tetőfokára a háború borzalmai által mind magasabbra korbácsolt náci gyűlölethullám. Itt hajtották végre a legnagyobb tömeggyilkosságot zsidókon és cigányokon, és velük együtt más európai polgárok tízezrein is.
Mi, Lengyelországból, Ukrajnából, Oroszországból, a Cseh Köztársaságból, Magyarországról, Olaszországból, Szlovákiából, Romániából érkező fiatalok, a Sant’Egidio közösséggel együtt meghallgattuk azoknak a tanúságtételét, akik gyermekként vagy serdülőként estek áldozatul a szörnyűségeknek. Szenvedésükből és reményükből megértettük, hogy minden ember élete egyedülálló és pótolhatatlan érték, amit minden gyilkos szándéktól védeni kell.
A Soá, vagyis a “nagy csapás”, ahogy a zsidó nép nevezi, a Porrajmos, azaz „nagy elemésztés”, ahogy a cigány nép hívja, figyelmeztet bennünket. Ébernek kell lennünk, hiszen városainkban ma is felütheti, és fel is üti fejét a gyűlölet.
A közöny arcát ölti magára; tudatlanságból, a másik ember meg nem ismeréséből táplálkozik; megvetéssé fajul és megsért, végül pedig erőszakba torkollik és lesújt a cigányokra vagy az idegenekre, a bevándorlókra és a menekültekre, akik csupán jobb jövőt keresnek; a zsidókra, akikre továbbra is ellenségesen és bizalmatlanul tekintenek. Az erőszak nem kíméli a közülünk leggyengébbeket, az időseket, a fogyatékosokat, a hajléktalanokat sem.
Még ha országainkban jelen van is a félelem, mi akkor is telve vagyunk reménnyel. Ezért mondunk közösen nemet az antiszemitizmusra, a cigányellenességre, a fajgyűlölet minden formájára, amely megzavarja az elmét és teret ad a barbárságnak. Ennek kórokozóitól akarunk megszabadítani mindenkit, különösen a fiatalokat.
A kultúra bölcsességével és a szeretet erejével egy erőszak nélküli világot akarunk együtt építeni. Auschwitzból az emberség új távlatai tűnnek fel országaink számára! A szívek új mozgalma indul útjára e helyről, hogy „megfertőzzön” más, hozzánk hasonló fiatalokat is, hogy jobbakká váljunk és emberibbé tegyük országainkat egy békés Európában!
Auschwitz-Birkenau, 2012. szeptember 21.
Sant’Egidio közösség
Magyar Kurír
