Kritika alatt a keresztényi megbocsájtás Belgiumban
Augusztus 19-én tiltakozó felvonulást rendeztek Brüsszelben a tizenhat éve börtönben lévő Michelle Martin feltételes szabadlábra helyezése ellen. Ha a belga semmítőszék megerősíti a döntést, akkor a belga pedofil gyilkos, Marc Dutroux volt felesége és tettestársa a malonne-i klarisszák kolostorába vonul.
Malonne is elégedetlen: 500 ember tiltakozott az utcán az ellen, hogy Michel Martin a klarisszák kolostorába vonuljon. A kisváros eddig békés, tíz apácának lakhelyet nyújtó kolostora már két hete napi szintű tüntetések helyszíne. Az ajtóra festett „nem, nem” feliratokat már eltüntették, de nem messze egy plakát lóg Julie és Melissa fényképével, akik holttestét 1996. augusztus 17-én Marc Dutroux házában találták meg, ahol a férfi több mint egy éven keresztül fogva tartotta őket felesége, Michelle Martin segítségével.
A mons-i büntető törvényszék július 31-én döntött Michelle Martin feltételes szabadlábra helyezéséről, melyet az asszony már öt éve kérelmez, arra hivatkozva, hogy a malonne-i klarisszák vállalták a társadalomba való visszailleszkedésének segítését, és ígéretet tettek arra is, hogy ennek idejére befogadják a kolostorukba.
A társadalmi felháborodás hatására a klarisszák sajtóközleményt adtak ki, melyet apátnőjük, Christine nővér írt alá, és amelyben kijelentik, hogy mivel az általuk támasztott mindkét feltétel teljesült – az eljárás teljes mértékben törvényesen zajlott, illetve egy vizsgálat megállapította, hogy az asszonynál a visszaesés veszélye nem áll fenn –, alapos mérlegelés után úgy határoztak, hogy valóban befogadják Michelle Martint.
Marc Dutroux volt felesége már több mint tíz éve kapcsolatban áll a malonne-i kolostorral. Az apácák az utóbbi napok történései miatt elzárkóznak az újságírói kérdések elől, de a klarisszákhoz közelálló emberek szerint egy nővér több évvel ezelőtt látogatni kezdte Michelle Martint a börtönben, és leveleket is váltottak egymással. Az asszonynak nincs családja, és a befogadási kérelmét tavaly Franciaország is visszautasította, így csak a nővérekhez fordulhatott.
„A mons-i bíróság sem velem, sem senki mással nem egyeztetett” – nyilatkozta a polgármester, Maxime Prévot, aki július 31-én, nyári szabadságáról hazatérve értesült a hírről, és azonnal meg kellett szerveznie a kolostor védelmét. Már öt tüntetés zajlott le Malonne-ban, és volt, amelyiken politikai indíttatású, erőszakos agitátorok is részt vettek.
„Tizenhat évvel ezelőtt ez a bűntény annyira fájdalmas és döbbenetes volt a belga nép számára, hogy már a gondolat is aggasztó, hogy ebből bármi megismétlődhet” – folytatja a polgármester, aki megbeszélést kezdeményezett az ügyről a város lakóival. – „A malonne-iak attól tartanak, hogy többé nem élhetnek biztonságban, és féltik a gyermekeiket, unokáikat.” Ez a 4 ezer fős város ugyanis mindig is oktatási központ volt: három általános iskolája, két középiskolája, egy főiskolája, egy kisegítő iskolája és egy óvodája van, ez utóbbi a kolostor közvetlen szomszédságában. A lakók attól félnek, hogy Michelle Martin egyszer csak szembejön majd gyerekeikkel az utcán...
„Tiszteletben kell tartania a szemlélődő apácák csendjét és imáit, és nem lesz kapcsolata a külvilággal, legalábbis még hosszú ideig biztosan nem” – mondja Suzanne Boonen-Moreau nyugalmazott bírónő, a namuri bíróság volt elnökhelyettese, akitől az apácák tanácsot kértek az ügyben. – „Egyébként sem szabadon bocsájtásról, hanem feltételes szabadlábra helyezésről van szó, bírósági felügyelők rendszeres látogatása és folyamatos rendőrségi felügyelet mellett.”
A bírónő lényegesnek tartja újra és újra elmondani, hogy „Michelle Martin a törvényeknek megfelelő kérvényt nyújtott be, és az ügyvédje is szabályos módon támogatta a kérelmét.” Az apácákat tenni felelőssé a döntésért, ahogy ez július 31-e óta olyan sok blogon olvasható, a bírónő szerint tehát teljesen értelmetlen. Ő úgy látja, hogy „az apácák semmi mást nem tesznek, mint követik azokat az elveket, melyekre az életüket feltették: a szeretetet, a megbocsájtást és az irgalmasságot.”
Márpedig most éppen ez a megbocsájtás kavar heves vitákat még a katolikusok körében is. Egyesek „felelőtlennek és naívnak” nevezik az apácákat, akik szerintük „nincsenek kiképezve egy ilyen ember kezelésére”. Mások azt vetik a szemükre, hogy nem kérték ki a püspökség véleményét.
André-Joseph Léonard püspök azonban úgy nyilatkozott, hogy „a malonne-i klarisszák nem tartoznak egy püspök közvetlen felügyelete alá”, így szabadon dönthetnek Michelle Martin befogadásáról anélkül, hogy döntésükből következtetni lehetne a püspökség állásfoglalására az üggyel kapcsolatban. Ennek hangsúlyozására azért van szükség, mert a belga egyházat, melyet a közelmúltban kirobbant pedofil ügyek amúgy is megingattak, a mostani ügy kapcsán sokan azzal vádolják, hogy „védelmébe veszi a pedofilokat és a bűnözőket”.
Természetesen a klarisszák mellett kiállók is hallatják a hangjukat. A namuri egyházmegye Igazság és Béke Bizottsága például köszönetét fejezte ki a nővéreknek „a nemes gesztusért”, amely „túlmutat a politikai korrektségen, és megtöri az erőszakot”. A Belga Szerzetesi Elöljárók Konferenciája is üdvözölte az apácák „evangéliumi bátorságát”. „Prófétai gesztus ez a részükről” – nyilatkozta egy katolikus malonne-i polgár, Nicole Bouvy is. Marie Dinant, nyugalmazott namuri ápolónő, a Fokoláré Mozgalom tagja így ír a blogján: „Engedjünk teret a megbocsájtásnak, és bízzunk benne, hogy Michelle Martin átérezte tettének súlyát, és a bűntudat hatására valóban Krisztus követőjévé vált.”
La Croix/Magyar Kurír
