Ökumenikus imádságot tartottak a romagyilkosságok áldozataiért
Augusztus harmadikán, pénteken este sokan gy?ltek össze a budapesti Jézus Szíve-templomban, hogy megemlékezzenek a magyarországi cigánygyilkosságok áldozatairól. A kislétai gyilkosság id?pontja szinte egybeesik a cigány holokausztra való emlékezés napjával, augusztus másodikával.
Az imádságot Székely János püspök vezette, könyörgést mondott Fabinyi Tamás evangélikus püspök és Balog Zoltán református lelkész, az emberi erőforrások minisztere. Az eseményen részt vett Sólyom László volt köztársasági elnök, valamint a 2008-2009-es romagyilkosságok áldozatainak több hozzátartozója is.
Szőke Péter, az ökumenikus megemlékezést szervező Sant’Egidio közösség magyarországi felelőse emlékezetett arra, hogy 1944. augusztus másodikán megölték Auschwitz-Birkenauban a még életben maradt 300 cigány rabot. Majd így folytatta: „II. János Pál pápa Auschwitz-ot a mai világ Golgotájának nevezte. Nagycsécs, Tatárszentgyörgy, Tiszalök, Kisléta – megannyi újabb Golgota, nagypéntek helyszíne. Akik meghaltak, romák voltak és szegények. A keresztények több mint két évezrede maradnak hűek a nagypéntekhez. Az evangéliumokból tudjuk, hogy csupán néhány törékeny asszony tartott ki Jézus keresztjének tövében. De éppen ők lehettek a Feltámadás első tanúi.”
Hangsúlyozta: a hívő ember első jótette az imádság. Azért gyűltek össze az imádságon, hogy ébren tartsák a közelmúlt történeteinek fájó emlékezetét és imádkozzanak a szeretet civilizációjáért.
Ezt követően felolvasták Alberto Bottari de Castello üzenetét, amelyben a pápai nuncius kifejezte nagyrabecsülését a kezdeményezés felett, és hangsúlyozta: el kell ítélni a gyűlölet és az erőszak minden formáját, különösen akkor, amikor ártatlan, védtelen, gyenge emberek ellen irányul, és lesújt még a gyermekekre is. Emlékeztetett arra, hogy Jézus életét „mindannyiunkért adta; fajra, bőrszínre, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül".
A nuncius üzenete után egyenként imádkoztak az áldozatokért: felolvasták történetüket és kérték az Urat a megbocsátásért, a kiengesztelődéséért, az együttélésért, az áldozatok lelki üdvéért, a hozzátartozók vigaszáért.
Székely János esztergom-budapesti segédpüspök beszédében elmondta: azért gyűltek össze, hogy elítéljék a gyűlöletet, az erőszakot. Keresztényként valljuk, hogy mindannyian Isten remekművei, az ő gyermekei vagyunk. Bízunk benne, hogy az utolsó szó nem a gyűlöleté, a történelem igazi főszereplője minden látszat ellenére nem a vak emberi gyűlölet, hanem a Teremtő Isten jósága. Az örök élet hitével imádkozunk és hisszük, hogy az az egyetlen kiút a bosszú ördögi köréből, ha nemet mondunk a gyűlöletre, és igent mondunk a jóakaratra, az újrakezdésre. Felidézte az igaz emberség szép példáit a második világháború idejéből. II. János Pált állította példaképül a keresztények elé, aki az ellene elkövetett merényletet követően felkereste merénylőjét a börtönben: az irgalom embere volt. Szent Ferenc gondolataival zárta elmélkedését: „Uram, tégy engem békéd eszközévé, hol gyűlölet van, szeretetet vigyek…”
A beszédet követően Fabinyi Tamás evangélikus püspök azért könyörgött, hogy az Úr fogja le a bosszúálló kezet, alakítsa a mozdulatot simogatássá. Balog Zoltán református lelkész a testvéri összefogásért kérte Istent és azért, hogy tudjunk irgalmat gyakorolni, és miközben irgalmat gyakorolunk, éljük át saját gazdagodásunkat.
A könyörgések után a résztvevők mécsest gyújtottak az áldozatokért, elhelyezték az oltár előtt, miközben a szendrőládi cigány zenekar előadásában roma siratóénekek hangzottak fel.
Az ökumenikus imádság különösen megható pillanata volt egy cigány származású asszony, Kutasi Gyöngyi tanúságtétele. Vallott életéről: a siklósi iskolában ő volt a „cigánylány a hegyről”, de ő ezt nem bánta, szeretett ott élni és mindig úgy érezte, mások is elfogadják őt. Sikerült szakmát tanulnia, dolgozott, két gyermeke született. Emellett mindig élt benne a vágy, hogy másokon segítsen: rátalált a Szent Egyed közösségre, akikkel együtt szolgálja a pécsi hajléktalanokat. Kifejezte megdöbbenését és együttérzését a gyilkosságok áldozataival. Elmondta azt is, mennyire együtt érez a nemrég meggyilkolt Bándi Kata hozzátartozóival: az erőszak mindig értelmetlen és Isten ellen való cselekedet. Végül megköszönte Istennek, hogy az Ő útján járhat és segíthet a rászorulókon.
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
