Mariupol: a város története, amit most lőnek szét
Egy hónapja tart a háború a szomszédunkban - és még mindig vannak hazánkban is, akik a gyilkosokat mentegetik, sőt akadnak olyanok, kik arról fantáziálnak, hogy az ártatlan áldozatok vére árán érhet el újra területi növekedést Magyarország. Ezért arra kérlek, olvasd el Mariupol (Mária városa) történetét, és aztán imádkozz a békéért:
A harcok előtt 450 ezer lakosú Mariupolt, az Azovi-tenger partján lévő ipar- és kikötővárost az Ukrajnában indított háború első pillanatától ostromolja az orosz hadsereg. Mindennap érkeznek a horrorisztikus történetek gyermekhalálról, víz-, élelmiszer- és gyógyszerhiányról, utcán tornyosuló holttestekről, civileket rejtő óvóhelyek megtámadásáról. A várost lövik földről, levegőből, vízről. A helyiek már nyolc éve is megtapasztalták az oroszok könyörtelenségét, most pedig a jelek szerint a történelemkönyvekbe is bekerül a háborúban elpusztított városok közé.
Amikor 2013-ban kitalálták, hogy a város születésnapjára kidekorálnak 80 óriási betontetrapodot, még senki nem sejtette, milyen tökéletes szimbólumot alkottak meg vele akaratlanul is a kelet-ukrajnai település lakói.
Mariupol tengerparti város, és tengerparti városokban a part erózióját megakadályozandó gyakran tesznek a víz mellé hatalmas négyágú térbeli betonelemeket, egyfajta négycsápú csillagot. Ezeket a húsztonnás betonelemeket festették meg különböző stílusokkal és technikákkal, majd állították ki őket a főterekre és az utcákra különleges streetart-látnivalókként.
Ám alig egy év múlva más feladatot kaptak a tetrapodok: a város körüli ellenőrző pontokra szállították őket, hogy ott védjék az orosz tankoktól és katonai járművektől. 2014-ben jártunk ekkor, a kijevi Majdan téri, nyugatbarát fordulatot hirdető ukrán forradalom után.
2015. január 24-én minimum 154 rakéta hullott a városra orosz gyártmányú Grad-sorozatvetőkből, nem katonai célpontokra, többek között egy iskolára is. 31 ember meghalt, több mint százan megsebesültek. A rakéták becsapódását egy autó kamerája is felvette. A szeparatisták és az orosz külügy tagadta a tüzet, szerintük Ukrajna vagy véletlenül lőtt saját területre, vagy hamis zászlós műveletet hajtott végre, hogy provokáljon – mindkét állítás elhangzott.
A normalitás jó ideig nem tért vissza a városba: amikor a Deutsche Welle 2016-ban Mariupolban járt, azt írták, kihalt volt a város este és éjszaka, a taxik biztonsági okok miatt nem álltak meg a leintésre. De még így is több mint 100 ezren menekültek Mariupolba azokban az években olyanok, akiknek a helyzetük ennél is szörnyűbb volt, például a szeparatista területeken, írta a Deutsche Welle.
Szintén 2016-ban járt a Global Voices újságírója Mariopulban, és a hibrid háború miatt megfagyott hangulatról, egy lehetséges invázió kommunikációs előkészítésének légköréről ír, amelyben az ott lakók élni kénytelenek.
„Mariupol nyugodt, az utcái csendesek. Talán jó metafora most azt mondani, hogy a város visszafojtja a lélegzetét”, írta.
2019-ben újra erőre kapott a tetrapoddíszítés, ukrán népművészeti dizájnnal, kék-sárga virágokkal, napraforgókkal festettek meg pár betontömböt. Optimisták voltak a művészek: Mariupol amuletjének, a béke szimbólumának nevezték a tetrapodokat, és a tengerpartra helyezték őket, hogy mindenki megcsodálhassa.
A mariupoliak még 2021-ben sem dolgozták fel a 2015-ös rakétázásokat. A megkérdezettek nem akartak beszélni róla, vagy könny szökött a szemükbe, tapasztalta az AOAV újságírója. A meglőtt iskola igazgatója elmesélte, hogy a gyerekeknek milyen pszichés problémákat okozott átélni a dolgot, hogy a szülők nem merték iskolába vinni utána őket, hogy hogyan romlottak le a jegyeik a támadás után. A szél még akkor is gyakran hozott lövéshangokat a távoli frontról, a szeparatista területekről, de a gyerekek megtanulták figyelmen kívül hagyni.
2022: A háború
Február 23-án Msztyiszláv Csernov ukrajnai származású videós újságíró az AP amerikai hírügynökségnek dolgozva Mariupolba indult. Putyin ekkorra már elismerte a szakadár köztársaságokat, és elmondta híressé vált beszédét.
Az újságíró az éjjel közepén, fél négykor keresett egy boltot, ahol beszélgetésbe elegyedett az eladóval, és mondta neki, hogy a háború miatt jött. A kasszás úgy nézett rá, mint egy őrültre. Egy óra múlva elkezdődött a háború.
Az orosz hadsereg gyakorlatilag azonnal ostrom alá helyezte a várost. Még aznap elindultak a rakéták, és pár nap múlva már 42 ezer helyen nem volt áram, 54 házban nem volt fűtés. A tömegközlekedés csak napi kétszer három órát járt.
A városból kezdettől fogva folyamatosan érkeztek a hírek a lakóépületek ágyúzásáról, a veszteségekről, az áram-, víz- és gyógyszerhiányról, hogy hánynál tart a civil áldozatok száma (már 2000 felett), és hogy hányan hagyták el a várost (rögtön az első napokban a 450 ezres város negyede elmenekülhetett, a legfrissebb hírek szerint most 100-200 ezer ember van a körbevett és ostromlott településen. Lerombolták az Azovstal gyárát is.
És jönnek a hírek a háborús helyzethez képest is kegyetlennek számító támadásokról. Az ukrán és nemzetközi közlések szerint:
ágyúztak egy szülészeti klinikát, a hordágyon fekvő sebesült nő képe bejárta a világot. Ő később meghalt.
Találat ért egy óvóhelyként is üzemelő színházat, amely köré nagybetűkkel a „gyerekek” szó volt felfestve az aszfaltra. A legutóbbi hírek szerint a támadás után körülbelül 200 túlélőt helyeztek biztonságba. Az első közlések alapján ezren lehettek az épületben a támadáskor, de az ostromállapot miatt a hatóságok azóta sem tudnak konkrétumot mondani a mentésről.
Ágyúztak egy mecsetet, amelyben 80 civil volt, gyerekek és felnőttek vegyesen.
Egy művészeti iskolát is lőttek, amelyet 400 civil használt óvóhelyként.
Találat ért egy uszodát is, ahol gyerekek és várandós nők szorultak a romok alá.
Az oroszok elfoglalták a legnagyobb kórházat is, és az ukránok szerint a személyzetet és a pácienseket gyakorlatilag túszul ejtették.
Ukrajna szerint lőtték a humanitárius folyosón menekülni próbáló civileket,
elraboltak segélymunkásokat,
és érkezett hír arról is, hogy az oroszok áttelepítenek embereket Oroszországba.
A város épületeinek 90 százaléka megrongálódott vagy megsemmisült, a helyi önkormányzat közlése szerint az infrastruktúra 80 százaléka megsemmisült, amiből 30 százalékot nem lehet újjáépíteni. Az emberek egymásra támadnak az élelemért, sok halottat azonosítás nélkül, tömegsírba kellett temetni, gyermekek halnak és sebesülnek meg a szüleik szeme láttára, a menekülők beszámolói szerint az utcákon holttestek hevernek. A városban ragadtaknak a külvilággal nincs kapcsolatuk, segítséget nem tudnak kérni.
„Az elmúlt húsz napban folyamatos volt a bombázás” – mondta az AP-nek a Lengyelországba menekült Viktoria Totszen. „Az utolsó öt napban öt másodpercenként repültek el felettünk a repülők, és bombáztak mindent, lakóépületet, óvodát, iskolát, mindent”. A Pentagon szerint az oroszok már a tengerről, hadihajókról is lövik a várost.
Egy helyi görög diplomata úgy fogalmazott, a város felkerül majd a háborúkban totálisan elpusztított városok listájára, Sztálingrád, Aleppo, Guernica, Groznij mellé. Az oroszok március 21-e, hétfő hajnali 5 óráig adtak ultimátumot a városnak: adják meg magukat. Mariupol nemet mondott, és harcol tovább.
Zelenszkij pár napja úgy fogalmazott: „Mariupol ostroma olyan terror, amire évszázadokig emlékezni fogunk.”
(telex.hu)
Drága Istenünk! Nyisd fel az emberek szemét és szívét a háború borzalmaira, és add, hogy megszűnjön a vérontás Ukrajnában és az egész világon! Ámen. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...
