Lelki tüntetés
Az elmúlt napokban sok szó esett arról, hogy Magyarországnak küldetése van a keresztény gyökereit és Istenét elhagyó Európa és a világ felé. Szép és nagyratörő küldetés ez, amely – meggyőződésünk – sokat követel a magyaroktól. A Szentírásból is tudjuk ugyanis, hogy Isten gyakran és előszeretettel használ fel embereket, embercsoportokat, népeket tervének megvalósításához.
Nagy kitüntetés, ha Isten számít a magyarokra a világ sorsának alakításában, de kérdés, hogy vajon felkészültünk-e erre. Megnyugtat ugyan bennünket a tudat, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, viszont félelemmel is eltölt ez a hatalmas kihívás, amely előttünk áll: vajon fel tudunk-e nőni hozzá? Vajon ránk tekintve nem fogja-e azt mondani a jó Isten: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem” (Mt 15,8)?
Mivel a legjobb hithirdető eszköz a hiteles tanúságtétel, egy „lelki tüntetésre” szeretnénk most meghívni minden jó szándékú (magyar) embert. A „tüntetés” helyszíne az egyes emberek szíve, amelynek először meg kell nyílnia Isten felé. Ha megnyitjuk neki a szívünk, akkor Ő meg fogja mutatni, hogy életünknek melyik az a területe, amely javításra szorul. Egy lelki, hitbeli, erkölcsi megújulásról van szó tehát ebben a „tüntetésben”: beengedem a szívembe, az életembe a jó Istent, és az Ő indítására kiválasztok egy területet az életemben, ahol – megfogadom – jobb igyekszem lenni. Például: ráébredek, hogy bűnben élek, most megbánom (meggyónom) bűneimet, és új életet kezdek: igyekszem kerülni azt a bűnt a jövőben. Vagy ráébredek, hogy rabjává lettem valamilyen szenvedélynek, mindent megteszek tehát, hogy megszabaduljak ettől a káros szokástól… Vagy tudom, hogy hanyagul végzem a munkám, most megfogadom, hogy becsülettel fogok dolgozni. Vagy szomorúan állapítom meg, hogy nem adom meg a császárnak (se), ami a császáré – elhatározom, hogy mostantól minden jövedelmem után megfizetem az adót. Mindenki maga tudja, mit tud felvállalni, hol van szüksége a megtérésre, a javulásra, mely területen szükséges fejlődnie… A lényeg: tegyek egy kis lépést Isten felé! Ha ezt megteszem, biztos lehetek benne, hogy Ő válaszol, és tovább segít, kegyelmeivel megerősít az utamon…
Magamon kezdem tehát a változást, ám ez kihat a környezetemre is. Ha én jobbá válok, az kisugárzik, és a környezetem is jobbá válik. A sok jó törekvés így láncreakcióban terjedve lassan kiszorítja a rosszat… Ha kevesen hallják meg ezt a hívó szót, és kevesen válaszolnak rá, akkor elmondhatjuk: néhány jó kereszténnyel több lett Magyarországon! Ha viszont sokan válaszolnak és változtatnak magukon, akkor talán eljön az idő, amikor a világ népei Magyarországra tekintenek, és azt állapítják meg: lám, egy ország, amely nem csak az alaptörvényébe írta be Isten nevét, hanem a szívébe is beengedte az Élet Urát! Milyen vonzó, ahogy élnek! Ebből az áldásból mi is részesülni akarunk…
Ez a felhívás szabadon megosztható, köröztethető, terjeszthető. A szavaknál azonban fontosabbak a tettek: az a bizonyos egy kis lépés Isten felé (melyet később több kis lépés követhet)…
Kedves Testvérünk, ha velünk tartasz, örülünk neki, ha nem, akkor is tovább folytatjuk… Mert mi ma elkezdtük – mégpedig magunkon…
A jó Isten áldásával!
