Elhunyt Kovács Gábor pap költő, a karizmatikus megújulás egyik oszlopa
Életének 81., áldozópapságának 52. évében, 2020. november 6-án visszaadta lelkét Teremtőjének Kovács Gábor pap költő – tájékoztatta szerkesztőségünket Depaula Flavio, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseki titkára. Kovács Gábor Sillye Jenő szerzőtársa volt, és többek között három nagyobb lélegzetű alkotás – Perzsa oratórium, Kristályóriás, Jöjj, Lángoló! – szövegkönyvírója.
Kovács Gábor 1940. július 21-én született Budapesten, pappá 1969. június 22-én szentelték Vácott.
Kartalon (1969–72), Újhatvanban (1972–73), Rákosszentmihályon (1973) káplán volt, Rákoskeresztúron (1973) kisegítő lelkész, Mátyásföldön (1973–79), Nagykőrösön (1979–80) káplán, Tóalmáson (1980–85) adminisztrátor, Újpest főplébánián (1985) kisegítő lelkész, Hatvan-Belvárosban (1985–86), Árpádföldön (1986–90) lelkész, Kosdon (1990–92) plébános, a pestszentlőrinceni Szent László-plébánián kisegítő lelkész (1992–94), Külső-Soroksári úton (1994–95) adminisztrátor, Újlakon (1995–2001) kisegítő lelkész.
Plébánosként szolgált a kőbányai Szent Család-plébánián (2001), kisegítő lelkészként Józsefvárosban (2001). Nyugállományba 2001-ben vonult. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyébe 1993-ban inkardinálták.
Temetéséről később rendelkeznek.
*
80. születésnapja alkalmából a portálunknak adott interjúban életéről, szolgálatáról így nyilatkozott:
„Nem vagyok határokat nem ismerő költő, az engedelmességnek pedig a híve vagyok. Gyakran eltekintek egy-egy szó, kifejezés leírásától, amikor úgy érzem, az nem lenne illő egy pap szájából. Nem követnék el bűnt, ha leírnám, de megbotránkoztathatnék vele másokat, ezért helyesebb, ha nem használom. A szövegek alakulnak az emberben. A vers az adatik, nem úgy születik, hogy dolgozom rajta és felépítem. (...)
Semmi mást nem látok, mint egy gyarló, bűnös ember életútját. Ami számomra kulcs és az életem legfőbb tanulsága, az a pünkösd. A Szentlélek teszi elfogadhatóvá a keresztet és a föltámadást.”
Magyar Kurír
