Isten boldogsága
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a nyolc boldogság legelőször is Isten létállapota. Ő az, aki ámbár a leggazdagabb és semmiben hiányt nem szenved, értünk mégis kiüresítette önmagát és emberré lett, vállalta a testi és lelki szegénységet szeretetből. Ő az, aki vágyódik utánunk és szomorkodik minden elveszett bárány (és az egész megromlott világ) miatt, és ezért van nagyobb öröm a mennyben egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc „igaz” miatt. Ő az, aki nem akar hatalmával élni rabszolgává kényszeríteni minket, hanem irgalmasan és szelídszeretettel vonz magához mindannyiunkat.
Amikor Jézus Krisztus a keresztfán azt mondta: „szomjazom”, az elsősorban nem testi szomjúság volt (bár az is), hanem a Fiú hatalmas vágya az Atya iránt és az Atya hatalmas vágya és szeretet-szomja a Fiú és minden gyermeke után. Igen, Isten a mi irgalmas Atyánk, Ő a tökéletes Igazság és Béke – és Ő az aki mindmáig üldözést szenved gyermekeiben.
Így van ez. „Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek.
Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.
Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.” (Jn 15, 23-27)
Így legyen! Ámen.
Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu
