Rövid bevezető a Hegyi beszéd olvasásához
A Hegyi beszéd sokak szerint az Újszövetség egyik legfontosabb része, Jézus Krisztus tanításának esszenciája, lényegi összefoglalója. (Mások szerint inkább az Utolsó vacsora, Jézus Krisztus keresztre feszítése és feltámadása, Pünkösd leírása vagy épp Pál apostol valamelyik levele az – ebbe a vitába nincs értelme belemenni.)
Akárhogy is, a „hegyi beszéd” kifejezés valószínűleg azok számára is ismert, a benne szereplő „nyolc boldogság”-gal együtt - ami ráadásul csak Máténál található, Lukácsnál „négy boldogság és négy jaj” van helyette) -, akik az evangéliumokat sem olvasták. (A köznyelvben elterjedt jelentése is módosul időről időre, a „nem kell a hegyi beszéd” például nem épp hízelgő kontextusban használja.)
Máté és Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus Krisztusnak ezt a tanítását, amit természetesen csak később neveztek el így, a szöveg elejéről („A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:” – Mt 5, 1-2.)
A következőkben szeretném bemutatni azokat a körülményeket, amelyek között az emberek hallgatták, s ahogy hallgatták az Úr tanítását. Mit mondott Jézus és miért mondta, beszéde miért volt olyan óriási hatással kora hallgatóira (és ránk is) - azt hiszem, amikor sorról sorra, tanításról tanításra újraolvassuk a szöveget, akkor rengeteg olyan felismerésre is juthatunk, ami eddig elsiklott a szemeink előtt.
A Hegyi beszéd szembesít minket Jézus Krisztus korával, de a saját korunkkal is. Az akkor élt emberek lelki világával, de a miénkkel is. A szöveg azért is csodálatos, mert nem annyira normatív parancsokat tartalmaz, mint inkább egy olyan emberi attitűdöt, beállítódást tanít, amellyel az Istennek tetsző – krisztusi - élet egyáltalán élhető, s amely a szövetségi törvények helyes megélését és magyarázatát is adja. Ez önmagában is óriási fordulat – de erről majd bővebben a következő részekben.
Sípos (S) Gyula
