Galgóczy Erzsébet, Krisztus fehér vértanúja
Ma, március 27-én, halálának - égi születésnapjának - napján emlékezzünk meg Galgóczy Erzsébetről. Nagy magyar engesztelőnk, hitvallónk, Krisztus fehér vértanúja Szolnokon született 1905. június 27-én, 10. gyermekeként egy 11 gyermekes családban. A felnőttkort csak négy gyermek élte meg. Szülei mélyen vallásos, egyszerű emberek voltak. Két éves korában elvesztette édesapját.
Mindig nagyon beteges kislány volt, gyermekkorában balesetek is érték. Elemi iskoláit alig tudta emiatt elvégezni. Elsőáldozó is csak negyedikes korában lehetett a sok hiányzás miatt. Ettől kezdve napi áldozó lett. Jézus és a Szűzanya iránti szeretetét és odaadását édesanyjának köszönheti, aki még születése előtt felajánlja Jézusnak és a Szűzanyának.
– 1919-ben, az ún. Tanácsköztársaság idején, amikor a románok a Tiszáig jöttek és állandóan lőtték a várost. Erzsébet, aki már ekkor is vértanúságra vágyik, A Zagyva mellett lévő és bombázás alatt álló templomból (ma a szolnoki Vártemplom) a megáradt folyót átúszva, fejére kötve menti ki a Legméltóságosabb Oltáriszentséget.
– 1920. március 12-én fekszik betegen ágyba, és ettől kezdve tulajdonképpen élete végéig fel sem kel. 42 év súlyos testi és lelki szenvedésekben, ágyban fekve, tehetetlenül!
Betegségei, melyeket kereszthordozásként – vívódások után – felajánl a lelkek megmentéséért, a következők: skarlát, szövődményeként vesebaj (4 éves!), égési sérülés angolkóros lábakra, tüdőgyulladás, majd TBC, a tüdőről a belekre, majd a csontokra húzódik, állandó lázas állapot, sokszor 42 C° felett, degeneratív mozgásszervi elváltozások, szív- és keringés-rendszeri betegségek, mindezeken felül mások betegségének átvállalására való készség és képesség...
1929-től kezdődően jelenik meg neki a Szűzanya, a Szép Hölgy, és ettől fogva élete végéig majd minden nap, 33 éven keresztül. 1929 nagyböjtjében jelennek meg látható módon kezén, lábán és oldalán Krisztus sebhelyei. Karácsony éjszakáján pedig a töviskoronát kapja homlokára és fejére.
Ettől kezdve haláláig hetente (pénteki napokon) átéli Jézus kínszenvedéseit, együtt hordozza Vele a terheket, lelkeket mentve, engesztelve hazájáért. A Szűzanya mellett Jézus is többször megjelenik neki (pl. képeket mutatva neki az országról az ostrom idején), így kérve segítségét, amit ő mindig megad.
Szenvedéseiben a Szűzanya is ápolja, segíti, megáldoztatja, sőt esetenként maga Jézus is áldoztatja. Magát teljesen felajánlva Jézusnak és a Szűzanyának, nemzetünk bűneiért engesztelt, élte hihetetlen mélységű testi-lelki szenvedésekkel teli életét haláláig. Így vált napról-napra Krisztus fehér vértanújává. Életútja párját ritkító misztika. A Szűzanya kérésére rejtettségben élte le engesztelő életét.
(Kiss Mária Hortenzia nővér: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet – Új idők apostola című könyvében azonban azt írja, hogy Szent Pio atya tudott róla. Egy alkalommal magyar zarándokok keresték fel, akiket így fogadott: „Minek jönnek maguk ide Magyarországról? Van maguknak is stigmatizáltjuk: Galgóczy Erzsébet.” - 178. o.)
Nem hiányzik életéből az üldöztetés sem. Testvére megtagadja, s amikor a Szűzanya azt kéri tőle, hogy Jézusért mondjon le édesanyjáról, értetlenségében az is megharagszik rá. Megrágalmazzák, őt ápoló lelki atyjával hírbe hozzák és úgy megrágalmazzák őket – az ágyban fekvő, beteg, stigmatizált nőt és a szentéletű papot -, hogy menekülniük kell. Végül Máriaremetén befogadják őket, de a pap munkájáért fizetést nem kap. A nyugdíj épp csak a számlák kiegyenlítésére elég, nagy szegénységben élnek…
Erzsébet szavai és versei tanúskodnak arról, milyen lelkülettel viselte megpróbáltatásait:
„Sohasem veszítjük el azokat, akiket Abban szeretünk, Akit nem lehet elveszteni!”
„A test öreg lehet, a lélek soha! A gondolat elfáradhat, a szív szárnyal tovább. Az évek elszállnak, a szeretet örök; A természet kimerül, a kegyelem kimeríthetetlen.”
„Ha Jézus vendégségbe megy, Vele megy a Kereszt is, de sohasem megy Mária nélkül.”
„Jézusért élni, Benne remélni,
Sötét viharokban, elfeledt sarokban
A fájó keresztet könnyek nélkül vinni,
Csak Őbenne bízni!
Küzdeni a tiszta ideálért.
Meghalni a földnek Isten Szent Fiáért.
Erre tanítson meg
Krisztus égi Szent Szerelme
És daloló szívvel repülni a mennybe!”
Erzsébetet életútján papok, szerzetesek, segítők kísérték, akik tanúságot tettek életszentségéről. Életét Máriaremetén fejezte be 1962. március 27-én. Halálakor (is) rózsaillat töltötte be a szobát. Tisztelői később is részesültek rendkívüli, mennyei illatban és számos imameghallgatás fűződik nevéhez.
A Boldogságos Szűz szavai Galgóczy Erzsébethez 1946. augusztus 30-án: „Halálod után kinyilatkoztatja és megmutatja az Úr Jézus, hogy valóban az Ő eszköze voltál és engesztelő áldozata. És én megmutatom, hogy az enyém voltál és az Úr Jézus leghatalmasabb akaratából történt és fog történni minden. Nagy szándékainak megvalósításához téged használt és környezetedet eszköznek.”
Részlet Sípos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet életes és misztikája című könyvéből. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/8590-a-stigatizalt-galgoczy-erzsebet-elete-es-misztikaja
Aki a mai napon rendeli meg a könyvet, az 30% kedvezményt kap és postaköltséget sem kell fizetnie!
