Találkozás Galgóczy Erzsébettel - 2. rész
Íme egy tanúságtétel, amely megerősíti ezt a képet:
„Azt hinné az ember, hogy ez az elképesztő szenvedés-özön passzívvá teszi. De nem! Annyi munkát végez kicsi testvérem, - minden kín mellett és ellenére -, mint az egészséges ember. Talán ez a legnagyobb csoda. Művésze az időbeosztásnak. Neki mindenre, mindenkire telik idejéből. Nem kapkod, nem ideges. „Mindenre lesz időnk, Trudikám! Mindenre lesz időnk, Trudikám!” És van is. Mire a vonathoz kell indulnom, mindent elintéz nekem és velem.”
Hogyan képzeljük el Erzsébetet? Hogyan dolgozott, ha egyszer ágyban fekvő volt? Bizony az ágyban ülve. Az ágyhoz állított petrofóron főzte az ebédet, az ágyban ülve dolgozott, ha tudott. Kereste a munkát, amit elvégezhetett, s amivel esetleg egy kis pénz kereshetett, nagy szegénységükben.
Időnként a munkájához is csodálatos égi segítséget kapott, mint azt a következő leírásban is olvashatjuk: „Úgy tárgyalt velem, mint aki ismeri ügyeimet. Alig mondtam valamit, máris éreztem, hogy világosan tudja, amit elbeszélni akartam, és felelt is rá. Csupa megértés, jóság, kedvesség volt, minden tettetés nélkül. Szívből jövő egyszerű szavain megnyugvást találtam. Igen szegényes volt a lakás és felszerelés. Egyszerű, mosott, gyakran foltozott hálóingei voltak, és igen vékony takarója. Semmi, ami kényelemre vallana! Ágyból felkelni nem tudott, legtöbbször előre görnyedve ült, ilyen helyzetben kézimunkázott és készítette ölében tálcára helyezett anyagokból az ebédnek valót. Ágya mellett petrofor, azon főzött.
Egyszer a közelében lakó egyik nénihez küldött petrezselyemzöldért. Tíz percen belül megvittem, de nagy csodálkozásomra az ebéd ez alatt a rövid idő alatt készen lett, pedig mikor elmentem, csak előkészületek voltak. Most 10 perc múlva - nokedli a lábasban, a másik étel a fazékban. Egészséges személy ezt ilyen hamar nem tudta volna elkészíteni. Ki segített neki? Nekem ez az egy eset is elégséges bizonyíték rendkívülisége mellett. Kérdeztem, volt-e petrezselyme? „Elég volt, még maradt is!” - mondta és mutatott egy kis csomót. Ezen még jobban ámultam, ez csoda!
Ha valamit kapott, kevés szóval köszönte, de szeme, arca sugározta a hálát. Környezetét kínálta, látogatóinak gyakran ebédet adott. Igen jóízűeket főzött. Megfigyeltem, alig pár falatot evett csak egy-egy étkezésnél.
Láttam nagy szenvedésekbe merülve, szeme körül és félig az arcán a bőr ilyen alkalommal korom-fekete volt. Egyszer megmutatta, szájpadlásán 2-3 cm hosszú és 1 cm mély repedés, barázda volt a láztól, a szomjúságtól. Jajgatni sohasem hallottam. Hősiesen tűrt! Szenvedései közben is volt türelme másokat meghallgatni, megvigasztalni. Sokan fordultak hozzá tanácsért, ezekért imádkozott és az illetők hálálkodva jöttek vissza, segítséget kaptak ügyükben.”
Egy másik leírás munkájáról és nagylelkű szeretetéről:
„Másnap elmentem Erzsébetkéhez és sírva panaszoltam el veszteségemet. Ő megérttette velem, hogy szenvedéseimet fel kell ajánlanom és kértem, hogy továbbítsa a Szűzanyának és az Úr Jézusnak. Nővérkém nagy szeretettel a saját fekete bőrtáskájával ajándékozott meg és a hiányos fehérneműimet is pótolta az Ő fehérneműivel. Jószívűsége leírhatatlan volt mindenkivel szemben. Bárki jött Hozzá és bármilyen időben, mindig ellátta ennivaló- és útravalóval is. Saját maga készítette páratlan ügyességgel a legízletesebb ételeket és süteményeket. Lekvárokat és befőtteket is télire a mi segítségünkkel mind Ő készítette.
Horgolt és kötött kézimunkái a legnagyobb türelemről tesznek tanúbizonyságot. Doroszlai atyának meleg gyapjú kardigánt és a barátnőknek kesztyűket kötött ajándékba karácsonyra. Bőrkészítésű rózsafüzért-tokokat és bőrből készült virágokat nagy mennyiségben készített, amelyeket többen eladtunk az ismerőseinknek. Ezzel is igyekeztünk örömet szerezni, hogy az orvos és gyógyszer költségeit megszerezzük. Gyógyszerei sokszor több száz forintot meghaladták havonta.”
Viselkedése tapintatos, szenvedéseivel nem dicsekszik, stigmáit elrejti. Mindig kész arra, hogy mások szenvedését is átvállalja, ha azzal a másik ember javát szolgálja.
„Egy alkalommal nagyon imádkoztam érte, mert sajnáltam, mennyit szenved! Következő látogatásomnál mondta: „Nagyon imádkoztál értem, de én is teérted, viszonoztam!” Tehát tudta! - Sokféle betegsége volt. Egyikből meggyógyult, másikba beleesett. Az orvosok által előírt gyógyszereket meghozatta, használta, de különös, hogy szinte átmenet nélkül hirtelen meggyógyult egyik betegségből és csakhamar másik betegség érte. Ő maga mondta nekem, hogy ha más betegségét magára veszi, akkor az illető meggyógyul, de ennek fejében ő szenved egy ideig.
Tanácsait finoman, halkan, szinte súgva adta. Nem erőltette nézetét másra, és nem oktatgatott főlényesen, mint aki többet tud. - Egy személytől elég sokat kellett tűrnie (egy leánytól, aki segítségére volt rendelve). Mikor azon gondolkoztunk, hogy az illetőt mással váltsuk fel, azt felelte: Az Úr Jézusnál is kellett a hóhér!
Rendkívüliségét elrejtette, mástól tudtam meg, hogy stigmás. Mikor ezt előhoztam előtte, ijedten kérdezte, honnan tudom? Mondtam, fényképeket láttam Róla. - Igazi nagyságát halála után ismertem fel rendkívüli segít¬ségében. Érzem, velem van ... Segít!!!
Kedvelt fohászai, melyet látogatói is elsajátítottak: Jézusom irgalom - Mária segíts! Máriának édes Szíve, légy az én menedékem!”
Egyik barátnője 1951-ben így foglalja össze Erzsébetről szerzett benyomását:
„Távol az emberek tülekedésétől fekszik betegágyán Krisztus megfeszített jegyese - 31 év óta. Nem tud napirendre térni fölötte, aki csak egyszer is beszélt vele. Lelkének kisugárzása azonnal a Szűzanya bűvkörébe vonz mindenkit, aki Erzsébettel találkozik.
A csodák világában jár, aki akár csak néhány órát is eltölt vele. Végtelenül kedves, gyengéd, figyelmes az iránt, aki meglátogatja. Fájdalmait, amelyek éjjel-nappal gyötrik, elrejti. Csak egyenes kérdésemre vallotta meg: ha elhagynám magam, éjjel-nappal jajgatnék.
Betegségeinek története egy kis könyvre terjedő anyag volna. Jelenleg ödémás is. Évek óta deréktól lefelé béna, karjait csak vállmagasságig tudja emelni. Ezen kívül szíve súlyosan beteg. De minderről nem beszél, hacsak nem kérdezik. A nagy és rejtett engesztelés az életcélja. Ez csodákkal teli és tüneményes életének oka is.”
Egy másik asszony így vall Galgóczy Erzsébet személyiségének hatásáról:
„A remetei búcsú alkalmával látogathattam meg Galgóczy Erzsébet Nővérkét. Betegségtől, szenvedéstől megviselt volt az arca, mégis erő, boldogság és béke sugárzott belőle. És én erős vágyat éreztem, hogy hasonló módon a jó Isten akarata szerint éljek. A jó Isten jelenlétét éreztem, és minden szépnek tűnt fel előttem, - a világ, a szeretet, a tisztaság, az erény, a munka, a becsület. Különösen vonzó volt számomra a jó Isten szeretetéből táplálkozó szent élet, amely a legérdemesebb emberi törekvés.”
Milyen Erzsébettel együtt imádkozni?
„Delet harangoznak... Együtt imádkozom Erzsébettel az úrangyalát... Már régen elmondtam a szöveget, de ő még mozdulatlanul gyönyörködik a hófehér ruhás Szűzanyában. Nem tud kötött szövegű imát mondani. Nála beáll a „boldog látás”, ha imádkozik. Ott a Szűzanya kis virágjánál, ha szólítja. Megáldja a szentolvasókat, érmeket, képeket, és azokból édes, mennyei virágillat árad annak jeléül, hogy rajta az égi Anya áldása. Kételyekre és problémákra úgy ad választ, hogy megkérdezi Szűz Máriát. Őt mindig meghallgatja a mennyország dicsőséges Királynője. De ha teljesíthetetlen a kérés, akkor könnyes lesz a szeme. Erzsike nagylelkűen vállal több és nagyobb szenvedést, ha valakinek súlyos baján segíteni akar. Elkérte az én asztmámat is a jó Istentől.”
Hogyan értsük ezt a „boldog látást”? A keresztény misztika erre a szemlélődés fogalmát alkalmazza. Az elmélkedéssel szemben – amikor az ember használja a lelki képességeit, hogy Istenről gondolkodjon -, ilyenkor Isten veszi át az uralmat a lélek fölött. Ilyenkor az emberi lelki képességek mintegy elnyugszanak, a lélek „felröppen” Istenhez és Őt szemléli. Másik nagy misztikusunk, Kindelmanné Erzsébet asszony, a Szeretetláng Lelkinapló leírója így vall erről egy beszélgetésben: „mert ha én elimádkozok egy üdvözlégyet, ott marad a lelkem a Szűzanyánál, ott jó neki.” Ez nem azt jelenti, hogy ez mindig így van, vagy hogy ők ne tudnák a rózsafüzért végig imádkozni – ha azonban jön a lelki elragadtatás, akkor megszűnnek a kimondható szavak, mert a lélek elmerül Isten szemlélésében.
„1951. augusztus 28-án kétszer láttam extázisban. Mindkét alkalommal engem is megáldott a Szűzanya. Bár súlyos beteg, olyan, mint a napsugár. Más beteg sokszor zsémbes, kelle-metlen, elhagyja magát vagy szeszélyes. És ő? Bár súlyos beteg, csupa jóság, szeretet, önzetlenség. Hála Istennek, nem kő vagy faszent! Természetes! Micsoda lelki feszültséget jelentene környezetének, ha nem tudna ilyen normális és üdítően természetes lenni, mint nagyon finom, nagyon tapintatos és igen szeretetreméltó, szerény úrhölgy. Központ ő, persze, de ő nem így érzi, hanem hogy az esperes úr vendége, akinek az a feladata, hogy ellássa plébániáját háziasszonyi minőségben és megossza még anyagi gondjait is.”
Részlet Sípos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája című könyvéből. Megrendelhető: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. (Ára 1100 Ft)
