A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete 13. rész - Engesztelés
"...Máriácska megáldoztatott. Sokat, nagyon sokat kértem mindenki számára. Százszor és százszor ajánlom fel minden szenvedésemet, pillanatomat, szívdobbanásomat engesztelésül. Hálaadás alatt megértette velem Máriácska, milyen nagy tisztulásra van szükség, hogy kiérdemeljük Isten irgalmát..."
"AZ ENGESZTELÉS"
(részlet e fejezetből)
1959. XI. 18-ai levelében írja:
"Katikám! En nagyon, nagyon beteg vagyok. Lassan elkopik minden. Éppen 2 hete, hogy állandóan nagyon beteg a gyomrom. Olyan nagyon beteg, hogy még egy falat ételt vagy egy korty vizet sem tűr. E mellett naponta kétszer-háromszor nem véres,' hanem egyenesen vér az ürülék. És hiába kapok bármit, változás nincs.
Most már nem is nyugtalanít, legyen úgy, ahogy az Úr Jézus akarja. Állandóan, kimondhatatlanul gyötör a szomjúság. Életemben így még nem szenvedtem a szomjúságtól. És egy korty nem marad bent. Most már nagyon kívánom a szememmel, amit látok. Megfőzöm, kitálalom anélkül, hogy megnyalnám. És ugyancsak kívánja az áldozatot az Édes. (Máriácska) Egymás után vannak olyan ételek, amiket nagyon szeretek, pl. a hurkát. Kétszer hoztak Veresről, nagyon jól készítik. Előbb eltettem, majd ha bírom. De hol van ez?! Most már ezt sem teszem. Maradék-nélküli áldozat kell. Meg akarom hozni és örömmel akarom! Mindig akartam a "még többet", még fokozottabb szenvedést. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt! De így talán még értékesebb.
Éppen most mondotta Máriácska: "Sok szenvedés kell és a szenvedésben szentté kell lenni, hogy ezáltal az Úr Jézust megvigasztaljuk. És a szenvedéssel megvigasztalni más lelket is.
……..
Emléksorok Doroszlai Atyának:
"Lelkiatyámnak bensőséges szeretettel és mélységes hálával Írom e sorokat, amelyeket Máriácska mondott, mutatott és értetett meg velem.
1950. november l9-én éjjel.
Máriácska megáldoztatott. Sokat, nagyon sokat kértem mindenki számára. Százszor és százszor ajánlom fel minden szenvedésemet, pillanatomat, szívdobbanásomat engesztelésül. Hálaadás alatt megértette velem Máriácska, milyen nagy tisztulásra van szükség, hogy kiérdemeljük Isten irgalmát.
Beszélt az emberiség nyomorúságáról. Milyen sokan még tudomást se akarnak venni arról, hogy ők megváltottak. Nem akarnak megváltottak lenni. Az a kevés, aki akar, alig számít. Ők a letiportak. Ők lesznek a vértanúk. Az ártatlanok és igazak szenvedése és vére árán térnek meg a tévelygők és bűnösök. Ők vesznek részt - mint Krisztus misztikus Testének tagjai -, Jézus szenvedésében, halálában, a megváltásban. Vannak ilyen lelkek, csak kevesen.
December 7-én éjjel:
Máriácskát láttam mennyei dicsőségben, ragyogó fényt sugározva a földre, körülvéve szentekkel és angyalokkal. Az angyalok az engesztelő szívek imáit, áldozatait összegyűjtve Máriácska elé rakták. Máriácska kitárt karokkal, mint ragyogó fényt sugározta szerte. A világ csapásait, szenvedéseit enyhítette vele.
Láttam a sátán seregét, a romlott, bűnös emberiség képében. Ez a sátán-sereg fellázadt Isten ellen, hogy felforgasson mindent, ami jó, szép és isteni. Üldözi a szeretetet és hinti szét a gyűlöletet; rombol és pusztít. Isten pedig boldogságra, örömre teremtette az embert. Azt akarta, mikor lenéz a földre, az Ő szerető Arcát tükrözze a föld szeretetben. Most a sátán a gyűlölet képmását tükrözi; ez a földi tükör most.
A Szűzanya és a szentek a tükör egyik szikrái, a szeretet szikrái. A szeretetnek, az igazságnak győzni kell!
Máriácska megmenti Övéit.
