A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete 12. rész - A stigmák és ami még vele jár
A szenvedés nagy tanítómester. Ezen elmélkedik 1947. jún. 27-én, 42. születésnapján. Lelkiatyja parancsára le kell írnia gondolatait. "Szent áldozás után az Úr Jézushoz és Máriácskához mentem, mert nagyon-nagyon csordultig volt a szívem imádsággal és gondolatokkal.
42 éves lettem ma, és ebből 27 évet ágyban fekve, mondhatatlan sok szenvedés közt töltöttem. Gondolkoztam: Vajon tudok-e sok örömet szerezni az Úr Jézusnak? Teljesítettem-e mindenben szent Akaratát? Érdemes volt-e születnem? Betöltöttem-e hivatásomat, ahogy ezt az Úr Jézus mindig szerette vagy akarta volna? Odaadtam-e mindent? Tudnám-e még jobban szeretni Őt? Tudnék-e még többet is adni, többet is szenvedni?
Ilyen gondolatokkal és érzésekkel volt csordultig a szívem, s mélységes hálámtól, szeretetemtől dobogó szívvel vártam és hívtam drága Máriácskát, hogy Szívére borulva, alázatos szívvel kérjem - az Úr Jézus nevében is - szent áldását.
Körülbelül úgy fél 12 óra tájban láttam meg Máriácskát ágyam előtt, szokatlanul fényesebb és ünnepélyesebben, mint máskor. Nagyon kellett zokognom, sírnom, mikor megláttam. Olyan nagyon csordultig volt a szívem örömmel s mégis olyan nagyon megalázottnak, semminek, tehetetlen, földhöz ragadt, parányi kis léleknek éreztem magam.
Olyan végletek férnek el az emberi szívben, amit kifejezni nem lehet, csak érez az ember!
Máriácska ünnepi ragyogásban is végtelen szeretetreméltó közvetlenséggel szólt hozzám. "Elhoztam neked az Úr Jézust - köszöntelek születésed napján." Mikor az Oltáriszentséget nyelvemre tette s én a szívembe zártam, Máriácska gyöngéden magához ölelt, megsimogatta a fejemet és megáldott. Azt mondta: Szeret az Úr Jézus bennünket és meg van velünk elégedve. Legyünk hűségesek, bizalommal viseltessünk Iránta, mert semmivel nagyobb örömet nem szerezhetünk Neki, mintha teljes odaadással simulunk Szent Szívére és teljesítjük Szent Akaratát. Most azt az ajándékot adja, hogy kérjél sokat mind magad, mind mások számára. Ezért odaadó szívvel borultam Máriácska Szívére. Az érzések özöne áradt bennem, hiszen sokaknak szeretnék kérni. Elsősorban jó Lelkiatyámnak. Hiszen Ti ismeritek szíve-lelke vágyát. Mindent adjon neki az Úr Jézus, ami Szent Akaratával megegyezik. Kárpótolja őt a szent ügyért és miattam elszenvedett megbántásokért, megaláztatásokért. Fizesse meg áldozatát s mindazt, amit Szent Nevéért a legkisebbnek is cselekszik. Mindent, mindent kérek számára, amit a Te kőzbenjárásodra megadhat. Forrón könyörgök édes Hazánkért. Hónapok óta minden szenvedésemet ezen szándékra engesztelésül ajánlom. Máriácska, váltsd valóra ígéretedet.
Mindent szeretnék kieszközölni azoknak, akik imáim segélyét óhajtják vagy akiknek én ígértem imát. Sokszoroan fizessen az Úr Jézus az én kedves jótevőimnek.
Magamnak, Máriácska, eszközöld ki azt, hogy halálom pillanatában igaz szívvel tudjam mondani azt; A legtöbbet szeretném adni és vállalni, mindent. Engesztelő áldozatként, szeretetből engedj meghalni. Hűséget, türelmet kérek és megértő nagy szeretetet felebarátaimmal szemben. A végső állhatatosság kegyelmét és a jó halál kegyelmét kérem esedezve. (Extasisban, keresztrefeszített állapotban érte a halál.)
Máriácska, szeress minket, ne hagyj el soha, amint azt ígérted nekünk. Megmutattam és elsoroltam szenvedéseimet, nagyon kérve, hogy segítsen szenvedni. Rövidítse meg számkivetésem idejét, ha az az Úr Jézus Szent akaratával nem ellenkezik. Ugye, látjátok Hozzátok, „haza vágyódó lelkem könyörgéseit. Mikor? ... Mikor lesz Máriácska az a boldog nap? Közel egy órán át imádkoztam, beszélgettem Máriácskával. Mikor elment, pihenni nem tudtam, nagyon kínozott a szívem, fulladtam, meg a melegtől is szenvedtem.
Közel fél 3-ig így vergődtem, közben-közben imádkoztam, felajánlottam magamat és szenvedéseimet is többször.
Néha erős kísértést éreztem. Többször jött föl az a gondolat, mint kísértés, hogy érdemes volt-e csakugyan vállalni mindent? Ezt a 27 évet? Hátha az is csak eljut a mennyországba, aki nem is igen ismerte meg itt a földön a szenvedést? Kísértő gondolataimmal Máriácskához menekültem. Vergődésem között egyszercsak ágyam előtt láttam a drága Sziénai Szent Katalint, ragyogó, boldogító, megnyugtató sugárzásban. Nagyon kedves, közvetlen, szeretetteljes mosollyal szólított meg és simította meg fejemet. „Boldog, szenvedő Testvérem!” - így szólított meg. S mintha előbbi kísértő gondolataimra adott volna választ, azt mondta: Higgyem, hogy a legnagyobb érték az égben és a földön a szenvedés. A legtöbb örömet, vigasztalást egy szeretetből szenvedő lélek adhat az Úr Jézusnak. Higgyem el, hogy amikor a legnehezebbnek érezzük szenvedéseinket, legközelebb vagyunk az Úr Jézushoz s ha nem is tudjuk, mégis a legboldogabbak vagyunk.
Míg a szenvedésről beszélt, fehér apácaruhája valami, itt a földön elképzelhetetlen fehérségben ragyogott. Különösen gyönyörűek voltak mély, sötét, szinte izzó fekete szemei, amelyek csaknem fellángoltak, mikor az Úr Jézus Nevét kimondta és a szenvedés szépségéről beszélt. Majd kedves, szeretetteljes közvetlenséggel is üdvözölt születésnapom alkalmából. Kimondhatatlan jót éreztem lelkemben, mikor azt mondta, nemsokára eljön az idő, amikor együtt dicsérhetjük az Úr Jézust az égben. Addig - akármilyen nehéznek is érzem keresztemet, arra gondoljak -, a legtöbbet és legkedvesebbet így adhatom az Úr Jézusnak, és egyszer majd nagyon boldog leszek.
Kértem, legyen közbenjárónk, hogy mindig erős lélekkel tudjunk állni, és mindent odaadni. Sok kegyelmet eszközöljön ki jó Lelkiatyámnak, hitet, bizalmat és teljes odaadást. Nekem a mindvégig való állhatatosságot, hűséget, és a jó halál kegyelmét. Jöjjön segítségemre, mikor a földhöz kötött szálakat eltépi Máriácska, hogy egyenesen az Úr Jézus Szíve fölé és az ő szent társaságába érjek. Mindennap imádkozzanak velem és értem.
Ma reggel szentáldozás után egy pillanatig láttam, mint egy lángtengerben, olyan fényességben az Úr Jézust. Rám mosolygott, kezével megáldott - úgy, mint a pap -, de mielőtt szólhattam volna, eltűnt. Nem láttam, csak a szívem dobogott a kegyelem sugarában.
Este egymás után háromszor áldozás!”
(Részlet KISS MÁRIA HORTENSIA: ÚJ IDŐK APOSTOLA – A STIGMATIZÁLT GALGÓCZY ERZSÉBET című könyvéből)
