A stigmatizált Galgóczy Erzsébet misztikus álmaiból 5. - Koronafonás
1939 talán októberében a következőt álmodtam. Azt már elfelejtettem, hogy ki küldött bennünket, hogy keressünk meg valamit Kati testvérkémmel. El is indultunk nagy igyekezettel. Gyönyörű pázsitos mezőre értünk, ahol tengersok különböző, ismeretlen virágra találtunk. Táblákban sokféle szín! Gyönyörködve néztük és elhatároztuk, hogy keresés közben virágot is szedünk.
Harmat csillogott rajtuk. Közelebbről nézegetve őket, fölfedeztük, hogy ilyeneket még sohasem láttunk. Öblös kelyhükben csillogott a harmat. Néha úgy tetszett, mintha a harmat vércsepp volna, de amikor leszakítottuk, értékes drágakővé változott. Mohón kezdtük szedni, tépni a virágokat, de amelyik harmatcsepp drágakővé változott, már szerte is gurult. A virágok szárai szilárd aranyból voltak, de azért élő virágok! Győztük szedni a sok drágaságot, már nem is fért a kezünkbe, hát fölfogtuk a ruhánkat, abba gyűjtöttük. Egyszercsak egy olyan táblához értem, ahol csupa égőpiros virágot találtam. Ezek úgy csillogtak, mint a rubin, mikor pedig leszakítottam, vér folyt belőlük, még a kezemen is.
Kati testvérem pedig olyan virágra bukkant, amelynek a szára aranyból volt és sok aranyszál kötötte őket össze, de azért szabadon is voltak, lehetett szedni. Már annyi kincsünk volt, hogy majd leroskadtunk alatta, leültünk hát, hogy csokorba kössük. Arra gondoltam, jó lenne ebből a sok drágakőből és aranyból megtartani valamit, s eladni, hogy lenne pénzem. Milyen sok anyagi gondtól és nyomorúságtól szabadulnék meg! Közben láttam Katit, hogy a sok kincsből milyen ügyesen és szakértelemmel koronát formál. Én gyorsan készen lettem a munkámmal. Nekem eszembe se jutott volna ilyen és féltékenység fogott el. Találgattuk, mit csináljunk kincsünkkel. Talán vigyük el a Szűzanyának és használja fel Ő? Nagyon gyorsan ott termettünk Nála. A Szűzanya trónusfélén ült ölében a kétéves Jézuskával. Mikor megláttam a Szűzanyát, elfelejtettem mindent, az irigységemet is s csak fogtam a ruhámat és mindent odaöntöttem a Szűzanya ölébe, elfelejtve megtartani belőle egy szálat is. Majd Kati testvérem is odanyújtotta a Szűzanyának koronáját, amit a Kis Jézusnak adott át. A Kis Jézus forgatta, gyönyörködve nézegette, mintegy játszadozott vele s egyszercsak mosolyogva nyújtotta felém. Láttam, hogy felém nyúl, odahajoltam hát. Ő a koronát fejemre tette.
Mikor a jutalmazásnak vége lett, az emberek úgy álltak fel és csoportosultak, mint a körmenet alatt szokás. Kati még mindig a Szűzanya térdén volt, én Jézus lábainál. Mikor Jézus felállt, nagyon komolyan, de kimondhatatlan áhítattal, - úgy mint a papok szokták mise után, - megáldotta az embereket, akik leborulva fogadták az áldást. Jézus megszólalt: Most már visszatérhetünk a földre. Nagy rémülettel néztem Jézusra: Én is? ... Még mindig vissza kell mennem? ... Rettegve gondoltam visszatértemre. Majdnem sírva mondtam vagy csak gondoltam: Azt hittem, már itt maradok karácsonyra. De a nagy rémület között hallottam, - valaki mondta, - nem tudom, az Úr Jézus-e vagy a Szűzanya: Igen, térjél csak vissza. Te is ott leszel a földön karácsonyra. Majd - és itt évszámot és dátumot mondott, valami huszonvalahányadikát, amit nem tudtam megjegyezni sem az öröm, sem a bánat miatt, - hogy majd akkor itt leszel és nem kell újra visszamenni.
Ekkor újra nagyon szorosan simultam Jézushoz, hogyha Ő akarja, akkor visszamegyek. Szenvedek is, ameddig csak akarja.
Ezalatt a föld valahogy különvált az égtől, és éreztem, hogy gyöngéden, simán, zökkenő nélkül újra letett a földre Jézus és ekkor fölébredtem.
(Részlet: KISS MÁRIA HORTENSIA: ÚJ IDŐK APOSTOLA – A STIGMATIZÁLT GALGÓCZY ERZSÉBET című művéből.)
