A stigmatizált Galgóczy Erzsébet misztikus álmaiból - 2. Szent Katalin, Ruhák, fátyol, Kereszt
1940. április 29-én álmomban Sziénai Szent Katalin a szobám ajtaján jött be és egy igen nagy dobozt hozott. Mikor megláttam, olyan öröm fogott el, hogy a szívem majd megszakadt, úgy dobogott. Mire ágyamhoz ért, már Kati kistestvérem is itt ült az ágyam mellett. Nagy várakozással és még nagyobb örömmel gondoltuk: Ugyan mit hozott? Ajándék nélkül még sohase jött hozzánk.
Először is megköszönte névnapi gratulációnkat, s kezdte fölbontani a nagy dobozt. Mikor belenéztünk, csodás szépségű ruhát láttunk. Kiemelte, de még a lélegzetünk is elállt. Anyaga hófehér volt és áttetsző, mint a lehelet. Álomszerű szépség, tele ragyogó ékkövekkel. Szinte vakítóan sziporkáztak. Dobogó szívvel vártam: Ugyan kié lesz? Hófehérség, biztosan az enyém. De mekkorát csalódtam, Kati kapta meg. Nagy meghatódottsággal nézegette, szinte érinteni is alig merte. Látszott rajta, hogy kész volna nekem adni, mert észrevette, hogy mennyire tetszett. De Szent Katalin azt mondta: Az az övé!
Kivett egy másik ruhát is, azt a bizonyos fehér, véres ruhát. Csak most azok a foltok, amiket a vér rajzolt ki, nem véresek voltak, hanem virágok a folt helyén, arannyal hímezve. Én a Kati ruháját néztem, csaknem irigykedve, hogy bizony sokkal szebb az övé. Vajon miért nem én kaptam azt a szép ruhát? Mikor Szent Katalin látta irigykedő, vágyódó pillantásaimat a szép ruha után, így szólt: "Ne hidd, hogy a csillogás értékesebbé teszi a ruhát! A ruha értékét az adja meg, hogy mennyi szeretetből, szenvedésből vagy ártatlan tisztaságból van szőve. Lehet nagyon szép a bűnbánat szálaiból szőtt ruha is." Ezután feszületet vett ki a dobozból, de ezt, is nekem adta azzal, hogy szeretgessem gyöngéden.
"Mindig Őt nézd, minden körülmények között. Soha ne tégy addig semmit, míg a Szent Szívbe nem nézel, mint a legragyogóbb tükörbe, hogy ott meglássad cselekedeteid helyes vagy helytelenségét." Kérdeztem, hogy Katinak nem ad keresztet? "Most nem. Az, aki mindennap szívébe fogadja Jézust a szentáldozásban, az csak nézzen a saját szívébe, mert onnan Jézus visszatükröződik."
Majd újra a dobozba nyúlt - én nem láttam ott már semmit, mert letakarva a doboz fenekén egy nagy fekete fátyol volt. Nagyon megijedtem, amikor megláttam. Ugyan melyikünk kapja? S szinte húztam magam össze, félve, hogy az enyém lesz. Bizony nekem adta komolyan, de nagy szeretettel. Rám borította: "Ezt nemsokára neked kell viselni egy darabig, s azután majd egyszer a Kati fogja viselni."
* * *
Húga, Panni halála előtt pont 3 hónappal álmodta ezt. Húga megtagadta őt, szégyellte, hogy stigmái miatt közbeszéd tárgya lett s messze költözött tőle. Kijelentette, hogy "Nem ismeri." Halála után, - 1940 július 29-én halt meg,3 hónap múlva, október 31-én ismét vele foglalkozik álmában.
