Beszámoló Galgóczy Erzsébet veresegyházi emléktábla avatásáról

Kategória: Galgóczy Erzsébet Megjelent: 2022. november 23. szerda

2022. év november hó 19-én, a veresegyházi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom búcsúján, nyitó eseményként megtörtént Galgóczy Erzsébet – veresegyházi hívek által állíttatott – emléktáblájának avatása, mely a Szent Pio Otthon bejáratánál került elhelyezésre. Azon épület bejáratával szemben, melynek helyén egykor a régi plébánia állt, ahol Galgóczy Erzsébet négy és fél évet élt és engesztelt szüntelenül. Azon épület bejáratával szemben, melynek névadó szentje maga mondta egyszer a magyar zarándokoknak: „Minek jönnek maguk Magyarországról? Van maguknak is stigmatizáltjuk: Galgóczy Erzsébet.”

Az emléktáblát – mely Galgóczy Erzsébet mellett szeretettel emlékezik lelki vezetőjére és gondozójára, Doroszlai Kálmán plébánosra és érseki tanácsosra és az őket befogadó Várhelyi Vilmos atyára is – plébánosunk, Rolik Róbert atya áldotta meg, Erzsébet tisztelőinek gyűrűjében, akik között volt, aki személyesen is ismerhette őt…
A megemlékezés percekkel később a Szentlélek templomban, Dr. Szederkényi László atya előadásával folytatódott. Az ambó előtt, rózsákkal díszített kis asztalon Galgóczy Erzsébet bekeretezett fényképe fogadott, homlokán a töviskorona sebeivel. Dr. Szederkényi László atya az előadását egy imalap kiosztásával kezdte, melyet közösen elimádkoztunk, kérve az Úr Jézustól Galgóczy Erzsébet boldogjaink közé emelését, hogy minél többünk közbenjárója lehessen.
Az előadás – mely a levéltári kutatómunka kihívásainak ismertetésével és a rendelkezésre álló források (a Váci Püspöki Iroda, az Egri Érseki Levéltár és a magánszemélyek által megőrzött dokumentumok, valamint említésre kerültek a megjelent könyvek is) felsorolásával kezdődött – folytatta az imában már megjelent gondolatot, miért is olyan fontos, hogy minél többen megismerhessük Galgóczy Erzsébetet és az ő „rejtett életét”. Spirituális oldalról a misztikus szentek csoportjába tartozik, akiknek életében az észt és a természetes megismerést meghaladó természetfeletti nyilvánul meg. A lélek Istenhez való felemelkedése kizárólag a megszentelő kegyelem által lehetséges, Isten ajándéka, de emberi feltételei is vannak: aszkézis a lélek tökéletesedése érdekében, amely módszeres és fokozatos erőfeszítést igényel.
Ahogy Jézus Krisztus Urunk hirdette – „Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért.” – és ahogy arról Szent Pál is megemlékezett – „Ámde Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket…” –, sok esetben betegeket, szegényeket, nyomorultakat választ ki így Isten, akiket sokszor támadnak az Egyházon kívülről és belülről. Akik azonban tisztelettel közelítenek, azokra érvényes, amit Szent János evangélista mond: „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.”
Galgóczy Erzsébet életének másik nagy központi témáját, az engesztelést Dr. Szederkényi László atya ünnepeltünk misztikus álmaiból való felolvasással (ld. különösen: https://szeretetfoldje.hu/index.php/galgoczy-erzsebet/2641-a-stigmatizalt-galgoczy-erzsebet-misztikus-almaibol-4-harmas-itelet ) és az olvasottak értelmezésével világította meg, bemutatva milyen nagy az engesztelés hatékonysága a világ és az Egyház problémái ellen. Az engesztelésben Jézus keresztáldozatához csatlakozunk, és a rosszat jóval győzzük le, ahogy Jézus is tette, amikor a kereszten legyőzte a világ fejedelmét. A tisztítótűzben szenvedőkről elmélkedve az atya kifejtette, mennyire üdvösséges, ha kitüntetjük őket szeretetünkkel. Törekedjünk az életszentségre, szenvedéseinket ajánljuk fel engesztelésül. Ha imádkozunk a szenvedőkért, gyarapítjuk a megváltó kegyelmet, és lelkileg gazdagodunk. A misztikusok által jobban megismerjük Istent, közelebb érezzük Őt magunkhoz.
Végül Dr. Szederkényi László atya a dúsgazdag és a koldus Lázár példázatát is felhozva kitért a kétkedő hangokra is, melyeket részben az is táplálhatott, hogy Galgóczy Erzsébet időlegesen volt stigmatizált, míg Szent Pio atya és Assisi Szent Ferenc mindig. Ha valaki úgy áll hozzá, hogy nem fog elhinni semmit, a nyilvánvaló csodák láttán is hitetlenkedni fog. Ha viszont hittel állunk hozzá, rendkívüli mértékben fogunk gazdagodni.

(Patkás János Pál beszámolója)