A két Galgóczy Erzsébet
Pontosabban: Galgóczi Erzsébet (i betűvel), a szocialista korszak jelentős írónője, valamint a szentéletű stigmatizált Galgóczy (y betűvel) Galgóczy Erzsébet, aki szintén a XX. században élt közöttünk, mint Krisztus tanúja. Mivel már többször előfordult, hogy összekeverték őket, az alábbiakban közöljük mindkettejük rövid életrajzát:
Galgóczi Erzsébet írónő 1930-ban született Ménfőcsanakon. 1945-1949 között népi kollégistaként a győri tanítóképzőbe járt. 1950-1955 között a budapesti Színművészeti Főiskola hallgatója volt dramaturg szakon. Sok műfajban alkotott, regényei, elbeszélései mellett színműveket, hangjátékokat illetve szociográfiai műveket, riportokat is írt. Műveinek megjelenését az ötvenes és hatvanas években folyamatosan akadályozta a politikai hatalom, mert felismerte azok leleplező erejét, igazságát. A 70-es és 80-as évek folyamán viszont sikeres és népszerű írónővé vált. Legnagyobb sikerét Vidravas (1984) c. regényével aratta. Saját leszbikusságát a Törvényen belül (1980) c. kisregényében tematizálta. Az írásból Makk Károly rendezésében 1982-ben Egymásra nézve címmel film készült. 1980. június 8-án országgyűlési képviselővé választották Győr-Sopron megye 4. sz. választókerületében, mandátumát 1985-ig töltötte be.[4] 1989. május 20-án szívinfarktusban váratlanul meghalt Ménfőcsanakon, a szülői házban. (wikipédia alapján)
A stigmatizált Galgóczy Erzsébet nagy magyar engesztelőnk, hitvallónk, Krisztus fehér vértanúja Szolnokon született 1905. június 27-én, 10. gyermekeként egy 11 gyermekes családban. A felnőttkort csak négy gyermek élte meg. Szülei mélyen vallásos, egyszerű emberek voltak. 1919-ben, az ún. Tanácsköztársaság idején, amikor a románok a Tiszáig jöttek és állandóan lőtték a várost, a Zagyva mellett álló templomból kimenti az Oltáriszentséget. Már ekkor vértanúságra vágyik, szeretné életét áldozni Krisztusért. 1920-tól kezdve 42 éven át súlyos testi és lelki szenvedések között él. 1929. nagyböjtjében jelennek meg látható módon kezén, lábán és oldalán Krisztus sebhelyei. Karácsony éjszakáján pedig a töviskoronát kapja homlokára és fejére. Ettől kezdve haláláig hetente (pénteki napokon) átéli Jézus kínszenvedéseit, együtt hordozza Vele a terheket, lelkeket mentve, engesztelve hazájáért. Magát teljesen felajánlva Jézusnak és a Szűzanyának, nemzetünk bűneiért engesztelt, élte hihetetlen mélységű testi-lelki szenvedésekkel teli életét haláláig, és napról-napra vált Krisztus fehér vértanújává. Rejtettségben élte le engesztelő életét. Életét Máriaremetén fejezte be 1962. március 27-én, nagypénteken. (Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe az életét bemutató könyvünket: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/8590-a-stigatizalt-galgoczy-erzsebet-elete-es-misztikaja
