Galgóczy Erzsébet - egy önkéntes segítő tanúságtétele
Egy kedves testvérünk gépeli most Galgóczy Erzsébet kézzel írt levelezését. Az alábbi tanúságtételt ő írta, kérte, hogy név nélkül közöljük. Megrázó írásának nagy örömmel adunk teret és változtatás nélkül közöljük:
"Izajás pontos jövendölését halljuk Jézusról a megváltónkról (Iz. 53, 1-12). Négy mondat ragadott meg:
- A fájdalmak férfija, aki tudta mi a szenvedés
- Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel
- Ha odaadja az életét engesztelő áldozatul…teljesül általa az Úr akarata
- Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám
Igen mi már tudjuk, hogy pontosan így történt minden.
Én már biztos vagyok benne, hogy a mai időkben is vannak olyan csodálatos kis engesztelő lelkek, akik képesek életüket felajánlani a bűnösök megmentéséért.
Miért merem ezt mondani? Mert szinte hihetetlen módon került a kezembe Sipos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája című könyve. Nem hallottam addig G.E.-ről, de elolvastam. Hittem is meg nem is, a Szűzanyát Máriácskának szólítani, az Úr Jézust pedig sokszor Jézuskának, távol állt tőlem.
Aztán ismét egy „véletlen”, hogy segíteni tudok a Galgóczy Erzsébet hagyaték feldolgozásában. Erzsébet leveleit írtam és írom a gépbe. Így szinte naponta együtt vagyunk. Ott vagyok velük, egy szobában, általában 5-től 8 óráig. Látom, hogy mi történik. Együtt sírok és nevetek velük.
Látom Erzsébet hihetetlen szenvedését, fájdalmait, a vérző sebeit, a homlokában a töviseket, amit Fábián atya húz ki, minden nap 42,5 és 42,8 fok a láza. Mindenki úgy gondolja, hogy hamarosan „Haza” megy, ő is. Ekkor 30 éves. (57 éves korában hal meg.)
Aztán a rengeteg megaláztatás, amit lelki nyugalommal elvisel. Elhagyják a barátok, még egy közeli papbarátja is durva hangon beszél vele. Az ablakát leköpdösik, a kapukilincset piszokkal kenik be, a húga Panni is kihasználja. A borzasztó létbizonytalanság, ha fúj a szél, nem lehet begyújtani, mert rossz a kémény, és a tüzelővel is spórolni kell. A „feketék” sokszor ellopják a kis pénzét is, az írásait ugyan visszahozzák, de piszkosan kormosan, őt magát megverik, a haját kitépik, a szobát feldúlják.
Viszont Máriácska nagyon sokszor hoz Jézuskát. A Szentostyán mindig gyönyörű rajzok vannak, ezt Fábián atya jegyzeteli és lefényképezi. A Szűzanya sokszor segít a beteg ápolásában. Ő mondja Erzsébetnek, hogy neked mindig Máriácska maradok. Csak akkor jön, ha nincs senki Erzsébetnél. Egyszer Doroszlai atya elbújik az ajtó mögé, hogy kilesse a látogatást. Nem lát semmit, de a szennyesládában összehajtva ott van a lehúzott ágynemű. Csodálatos élmény 1934 Karácsonyán a Ferences Harmadrendbe való beöltözésük, hosszú időn át készültek boldogan Katalinnal.
Közvetlen beszélget Máriácskával, szinte mindenben kikéri a véleményét. Ja, és János tisztelendő (Kapisztrán Szt. János) úrral is nagyon aranyos baráti viszonyban van.
Sok, sok lelki élménnyel gazdagodom én is írás közben, értem, érzem már Máriácskát és Jézuskát. Az igazi mély és feltétlen hit végtelen erejét, és az engesztelő lelkek szenvedésének óriási voltát."
