A stigmatizált Galgóczy Erzsébet versei, magyarázatokkal - 1. rész
Galgóczy Erzsébetről szóló könyvemben röviden az alábbi módon jellemeztem lelki naplóját és verseit: „Galgóczy Erzsébet önéletrajza és naplója a keresztény lelki irodalom nagy kincse, egy stigmatizált, Isten és az emberek szeretetéért mindent elvállaló nő nagyszerű portréja. Mindezt kiegészítik versei. Talán érthető is, hogy egy magyar misztikus lelkű lány verseket ír, hiszen hazánkban mély hagyománya van a költészetnek, akkoriban pedig különösen is fontos volt a művészet szerepe társadalmunkban.
Erzsébet versei egyszerre naivak, egyszerűek, részben megformálatlanok, ugyanakkor sok művészi értéket tartalmazók. Nem stílusbravúr egyik sem, ami talán lehetetlen is lenne, hiszen ebben sem képezhette magát. Épp ezért csodálkozhatunk rá ösztönös tehetségére, amivel versekké formálja gondolatait, érzelmeit – s milyen erőteljes mondatokká és versekké! Nem „költészet” az övé, de vallomás, s mint ilyen, értékes számunkra.”
A könyv megjelenése után kaptam olyan kritikát, hogy milyen alapon merem én Galgóczy Erzsébet verseit „minősíteni” – azt ugyan nem írtam meg a levél szerzője, hogy mivel volt baja: hogy ösztönös tehetségnek neveztem Erzsébetet, vagy hogy verseit részben megformálatlannak? Hogy csodálkoz-tam mondatainak erején, vagy hogy inkább neveztem a verseket vallomásnak, mint „költészetnek” (ironikusan rögtön idézőjelbe is téve a költészet szót, jelezve, hogy vannak hivatalos műítészek, akik maguknak vindikálják annak jogát, hogy eldönthessék, mi művészet és mi nem, de én nem tartozom ezek közé…)
Nos, mint irodalom-szerető, és részben, mint művelő embernek, nekem is van és lehet – sőt, ha Galgóczy Erzsébet életével és műveivel foglalkozom, akkor kell is, hogy legyen -, véleményem az ő verseiről is. Ezt a véleményemet nem úgy képviselem, mint kőbe vésett igazságot, hanem úgy, mint az igazságot kitapogatni kívánó, a verseket füleivel és szívével is figyelő ember. Amit leírok, ezt lehet vitatni, de a véleményformálás jogát talán ne tessék elvenni tőlem, tőlünk.
Mielőtt belemennénk Galgóczy Erzsébet verseinek bemutatásába, két dolgot jegyezzünk meg.
Az egyik, hogy ő magát nem tartotta költőnek. (Te vagy a művész című versében Istent nevezi művésznek, önmagát pedig megfestésre váró vászonnak.)
A másik pedig, hogy Galgóczy Erzsébetet nem a költők díszcsarnokába szeretnénk beemelni, és nem a művészetek kánonjába, hanem az „egyházi kánonba”, a boldogok és szentek közé! (Ezt ugyan nem nekünk kell megtenni, Isten már megtette, egyházunknak csupán el kellene ismernie Galgóczy Erzsébet életszentségét, hősies Isten- és embersze-retetét.)
Erzsébet gondolatait ugyan néha versben is elmondta, de nem költői életműben gondol-kodott, hanem Jézusnak és Máriának való teljes odaadottságban, azaz szentségi életben. Ez az ő életműve, és ez tükröződik az önéletrajzában és a verseiben egyaránt. (Ahogy ő megfogalmazza: „Majd ha a Jézuskánál leszek: Szeretetem nem Ismer határt!”)
Erzsébet szavai és versei tanúskodnak arról, milyen lelkülettel viselte megpróbáltatásait, és bemutatják azt a szenvedélyes és misztikus kapcsolatot, ami őt Jézus Krisztushoz és a Szűzanyához fűzte.
A következőkben több oldalról is igyekszünk alátámasztani az eddig leírtakat, végül pedig közöljük a verseket is.
Utolsó megjegyzésként szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy jelenleg nem tudjuk, összesen hány verset írt Erzsébet. A „Szeretet nem ismer határt” című kötet húsz verset közöl, „Szemelvények Galgóczy Erzsébet verseiből” címmel. Ez azt sejteti, hogy ennél több van – ha majd megnyílnak és kutathatóvá válnak a püspöki levéltárakban tőle és róla őrzött anyagok, akkor ebben is világosabban fogunk látni. Addig is be kell érnünk ezzel a húsz verssel, amelyeket a füzet végén időrendben közlünk.
Részlet Sípos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet versei, magyarázatokkal című füzetéből. (Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/11433-megjelent-a-stigmatizalt-galgoczy-erzsebet-versei-magyarazatokkal ) A füzet megrendelhető elérhetőségeinken. Kapható Budapesten a Ferenciek terén lévő katolikus könyvesboltokban.
