Galgóczy Erzsébet - egy 14 éves kimenti az Oltáriszentséget...
Az előzmények
A Tridenti Zsinat (1545-1563) a mi Urunk teljes szentségi jelenlétét hirdeti ki 1547-ben: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.” (FÜLEP 2009)
E gondolatot – igaz, nem dogmatikai pontossággal megfogalmazva – ismerte, és teljes egészében a lelkébe fogadta a szolnoki Galgóczy Erzsébet (1905-1962). 1919 nyarán megtette azt, amire az akkori helyzetben egyetlen felnőtt sem volt képes. Ekkor még csak tizennégy éves volt. Egész addigi életére jellemző volt, hogy vértanúságra vágyott, Szent Tarzíciust tekintette példaképének, szerette volna az életét áldozni Krisztusért. Ugyanakkor szívesen lett volna misszionárius is.
Galgóczy Erzsébet, Krisztus fehér vértanúja, a majdani engesztelő 1905. június 27-én Szolnokon született tizedik gyermekként egy tizenegy gyermekes családban. A felnőtt kort csak négy gyermek érte meg. Szülei mélyen vallásos, egyszerű emberek voltak. Mindig nagyon beteges volt, gyermekkorában balesetek is érték. Elemi iskoláit alig tudta emiatt elvégezni. Első áldozó, majd napi áldozó csak negyedikes korában lehetett a sok hiányzás miatt.
Jézus és a Szűzanya iránti szeretetét és odaadását édesanyjának köszönheti, aki még születése előtt felajánlotta Jézusnak és a Szűzanyának. „Hitoktatómon kívül édesanyám is sokat foglalkozott velem. Igyekezett megértetni velem, hogy valóban az Úr Jézust fogadom a szívembe. Ez időtől kezdve úgy is kell élnem, hogy mindig bennem legyen az a tudat, Vele és Érte történik minden.” [G.E.2003. p. 14.]
Szeretettel ajánljuk: Sípos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája (lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/8590-a-stigatizalt-galgoczy-erzsebet-elete-es-misztikaja )
Az Oltáriszentség kimenekítése a szolnoki Vártemplomból
1919 nyarán az országunkat érő román támadás során a román csapatok a Tisza folyó felől Szolnok városát lőtték. Az országot a Tanácsköztársaság, a 133 napig tartó kommunista kommün uralta. „Az iskolaévet rendeletre megszakították, mert a románok a Tiszáig jöttek fel. Itt erős ellenállásba ütköztek. Ez 1919-ben volt. Hittant az tanult, aki akart. Sajnos voltak olyanok, akik nem jöttek hittanra, sőt dicsekedtek és mondták: >>Mi kommunisták vagyunk!<< A hittant titokban tanultuk, mindig helyet változtatva.”[G.E.2003. p. 15.] A már benyomult román hadsereg megszállva tartotta az egész Tiszántúlt, fő céljuk a Duna-Tisza közének megszerzése és Budapest elfoglalása volt.
Ebben az ostromállapotban a szolnoki Vártemplom tabernákulumában maradt az Oltáriszentség, míg a szentmisék már a ferences templomban folytak, a város némileg biztonságosabb felében. A Vártemplomot a lebombázás vagy a szétlövetés veszélye fenyegette, maga az Oltáriszentség is megsemmisült volna. „Legjobban aggódnak és bántja a Pátereket, hogy a tabernákulumban ott maradt a monstrancia és a cibórium tele átváltoztatott partikuláréval. Nagyon bántaná őket, ha valami tiszteletlenség érné a Jézuskát. Ezt kellene valakinek – ha van rá mód – elhozni…Hiába panaszkodott a Páter, vállalkozó nem akadt, mert lehetetlen volt átjutni a várba…Ettől az időtől mindig csak azon gondolkoztam, hogyan menthetném meg a Jézuskát, hogy lássa, én szeretem őt!”[G.E. 2003. p. 17.]
Elhatározása egyre erősebb lett, hogy ő fogja „Jézuskát” megmenteni. Félt, de félelmét legyőzve mégis elindult. Így ír: „Éppen akkor nem lőttek. Így nagy elhatározással el kezdtem futni a Zagyva-híd felé…Csak úgy kattogott körülöttem és mellettem a gépfegyver golyója!...De én meglepetésemben sem vissza nem fordultam, sem le nem hasaltam, hanem dacára a mindjobban sűrűsödő gépfegyverezésnek, futottam…futottam előre a cél felé a vártemplomba!...A tabernákulum ajtaja zárva volt, nemigen értem fel…Azon igyekeztem, hogy a tabernákulumot kellene mielőbb kinyitni és a Jézuskát megmenteni. A templom oldalán volt már néhány lyuk a belövésektől, itt téglák hevertek. Innen vittem az oltár elé néhány téglát. Egymásra raktam, erre állva másztam fel az oltárra. De nem birtam kinyitni a tabernákulum ajtaját. Újra kezdtem keresgélni valamit, amivel kifeszíthetném. Valami vasdarabot találtam a sok keresgélés után és ezzel feszegettem az ajtót. Sok kísérletezés után végre sikerült is! Nagyon boldog voltam, mikor megláttam a monstranciát és a cibóriumot. Gyöngéd meghatottsággal mertem csak megérinteni és kivenni. Lemásztam vele a földre és egy sarokba vittem, mert már nagyon érték a belövések a templomot, hogy folyton csak úgy porzott a vakolat és inogtak a falak! Újra célbavették a tornyot, és amint a torony találatot kapott, a kórusról csakúgy dübörögtek lefelé a tégladarabok. A főoltár mellett balkéz felé volt a Szűzanya szobra és ide raktam le mindent. A monstranciát, a majdnem tele cibóriumot becsavartam fehér miseingbe és színes kazulába…Összeszedtem még egypár ezüst tálcát és ami a szememben értékesnek tűnt…megpróbáltam kijutni, de az ajtót tényleg rám zárták a katonák. Itt nem lehetett kijutni…Visszamentem a főoltár melett lévő Szűzanya-szoborhoz, itt a Lábánál ültem le a földre, édes és drága Terhemet az ölemben tartva…[a torony] bezuhant a templom közepébe. Mikor a torony leesett, az ágyúzás is abbamaradt…majdnem a fal tövében találtam egy nyílást, ahol kicsit szorulva ugyan, de ki tudtam bújni…Szorongattam magamhoz a Jézuskát és sírdogáltam. Egyszer csak eszembe jutott, hogy nincs más hátra át kell úsznom a Zagyvát…Édesanyám végtelen tisztelettel és áhítatos hódolattal vette át a csomagomat és kibontotta. Sírt a meghatottságtól és kimondhatatlan megtiszteltetésnek vette, hogy szállást adhat az Úr Jézusnak…A hitoktatómnak: Hermann Tádénak adtunk át mindent…Szentáldozáskor abból a cibóriumból kaptunk Jézuskát, amit elhoztam.”[G.E. 2003. pp.18-23.]
Jézus és a Szűzanya oltalmában
Az 1929-ben megkezdődött, és az élete végéig tartó jelenések ideje alatt az őt gyakran meg is áldoztató Szűzanya kérésére REJTETTSÉGBEN ÉLTE LE ENGESZTELŐ ÉLETÉT. Súlyos betegen, lakáshoz és ágyhoz kötötten élt és engesztelt népünkért, hazánkért. Lelkeket mentett, könyörgött 42 éven át. Betegágyát egy ritka kivételtől eltekintve nem hagyta el. Hordozta Krisztus sebhelyeit, a stigmákat. Szent Pió atya – a kortársa – a következőket mondotta, amikor magyar zarándokok keresték fel: „Minek jönnek maguk ide Magyarországról? Van maguknak is stigmatizáltjuk: Galgóczy Erzsébet.”
Papok, szerzetesek és világi segítők kísérték életútján, akik tanúságot tettek mellette. 1934-ben akkori lelkivezetője, P.Oberten Odilo József ferences szerzetes (1892-1973) Rómában a Főgenerális atyával együtt beszélt XI. Piusz pápának (pontifikátus: 1922-1939)
Galgóczy Erzsébetről. XI. Piusz akkor ezt mondotta: „Isten a műveit csodálatos úton tudja megvalósítani, ha azokat valóban Ő akarja.”
Az engesztelő stigmatizált
Személye sokaknak jelentett megerősítést és lelki támogatást.1945-1962 között Ft. Doroszlai Kálmán plébános gondoskodott róla, miközben a lelkivezetője volt. Ránk maradt naplói, versei, költészete, misztikus álmai, lelkigyakorlatos elmélkedései szép örökségünk. Neve Európa több országában ismert (pl. Ausztria, Franciaország, Lengyelország, Németország).
Földi életútját Máriaremetén fejezte be 1962. március 27-én. Életszentségét több kortársa felismerte. Halálakor rózsaillat töltötte be a szobát. Tisztelői később is érezték a rendkívüli mennyei illatot a budapesti Farkasréti temetőben lévő sírjánál. A Boldogságos Szűz szavai Galgóczy Erzsébethez 1946 augusztus 30-án: „Halálod után kinyilatkoztatja és megmutatja az Úr Jézus, hogy valóban az Ő eszköze voltál, és engesztelő áldozata. És én megmutatom, hogy az enyém voltál és az Úr Jézus leghatalmasabb akaratából történt és fog történni minden. Nagy szándékainak megvalósításához téged használt és környezetedet eszköznek.”
Utóhang
Az Oltáriszenség megmentője, Erzsébet nővér (ahogyan később nevezték, bár nem volt egyetlen szerzetesrendnek sem tagja) sokunk személyes példaképe. Óriási hit és tisztaság jutott kifejezésre abban, amit tett. Nem biztos, hogy volna-e bennünk bátorság hasonló cselekedetre, de a példája minket megerősít. Galgóczy Erzsébet egész további életében minden testi és lelki szenvedését ENGESZTELŐKÉNT a lelkek mentéséért és hazánkért ajánlotta fel.
A halála óta 56 év telt el, lassan kilép a rejtettségből. Ennek jelei: 2011-ben a szolnoki Vártemplomban előadás hangzott el életéről a VII. Váci Egyházmegyei Találkozó keretében, majd 2012-ben a szolnoki Belvárosi Plébániatemplomban volt újabb előadás róla. 2012-ben mennyei születésnapja 50. évfordulóján, jelenlegi tisztelői – több helyszínen – hálaadó emlékmisét mondattak érte. A szentmiséket évről évre azóta is több helyszínen (Szolnok, Budapest, Szentendre) elmondatják érte. 2017-ben már Budapesten (Farkasréti Templom, Kövi Szűz Mária templom), Szentendrén, Törökökbálinton, a szolnoki Vártemplomban, Máriaremetén, Érsekújváron tartottak szentmisét az emlékére és a boldoggá avatásáért. Életéről további előadásokra került sor Vácon és Törökbálinton, interjúk hangzottak el a Mária Rádióban, a Katolikus Rádióban és a Szent István Rádióban.
Fekete márvány síremlékét 2015-ben állították fel, melyet Snell György esztergom-budapesti segédpüspök szentelt fel. 2016-ban Sipos (S) Gyula tollából új könyv jelent meg: „A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája” címmel. 2019-ben lesz száz esztendeje annak, hogy az Oltáriszentség megmenekült Szolnokon. A budapesti Farkasréti temető nyilvántartásban Galgóczy Erzsébet neve mellett a „szentéletű” jelző áll.
A lábjegyzetekben hivatkozott könyvek szerzőivel egyetértésben, VIII. Orbán pápa 1634-ben kiadott dekrétumával összhangban alávetjük magunkat a legfőbb Egyházi Hatóság ítéletének és az ismertetésünkben előforduló csodás jelenések közlése által nem óhajtjuk végső döntését megelőzni.
Felhasznált irodalom
BANGHA Béla S. J. (BANGHA 1937)
Az oltár titka. Jelen van e Krisztus az Oltáriszentségben? Budapest, 1937. Magyar Kultúra, Korda R.T. In: PPEK. PPEK szám: 784. http://www.ppek.hu [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.06. 21.]
CSÁSZÁR István – SOÓS Viktor Attila (CSÁSZÁR – SOÓS 2018)
Az Eucharisztia vértanúja. Brenner János 2018.04.04.
Forrás: brennerjanos.hu
Képek: Szombathelyi Egyházmegye https://www.iec2020.hu/l/az-eucharisztia-vertanuja-brenner-janos/ [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.04.28.]
FÜLEP Dániel (FÜLEP 2009)
„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi szám. http://www.katolikus-honlap.hu/0904/ful-2.htm [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.05.06.]
[G.E.2003]
A szeretet nem ismer határt. A stigmatiztált Galgóczy Erzsébet élete és szenvedése 1905-1962. 3. kiad. Kézirat gyanánt. Mountain View - California 2003, Two Hearts Books. 192 p.
Megjegyzés: Roth Anna (1918-1998) irgalmasrendi nővér volt e könyv szerzője. Neve sem a könyv borítóján, sem annak belsejében nem szerepel, mert a szerzőnek ez volt az akarata.
KRAJSOVSZKY Gábor (KRAJSOVSZKY 2013)
"Ez az én testem" - az Oltáriszentség hittani alapjai és lelki gyümölcsei. [2013.] In: http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/KG_euch_3.html [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.06. 25.]
MÜLLER Lajos, S.J. (MÜLLER 1926)
Az Oltáriszentség. Budapest,1926, Szent István Társulat. 73 p.
/Keresztény kis könyvtár./
A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) – a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza – állományában. http://www.ppek.hu In: www.ppek.hu/konyvek/Muller_Lajos_Az_Oltariszentseg_1.doc [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.06.26.]
[Negyed óra az Oltáriszentség előtt Szent Claret Mária Antal (1807–1870) gondolatai alapján.] In:
http://www.ek2013.hu/_dok/irodalom/Az_Oltariszentseg_elott_negyed_ora.pdf [Letöltve és utoljára ellenőrizve: 2018.08.17.]
Sipos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája, szerzői kiadás 2016.
Kapcsolattartás, kiegészítő információk
1. Kérjük, hogy az imameghallgatásokat, az orvos által is igazolt csodálatos gyógyulásokat a következő címen jelezzék: Püspöki Iroda (H - 2600 Vác, Migazzi tér 1. Pf. 167.)
2. „A szeretet nem ismer határt” című könyv beszerezhető:
Medveczky István, H-1033 Budapest, Meggyfa u. 19/A II. 5.
Kapcsolattartás, elérhetőség:
MEDVECZKY ISTVÁN
- külföldről: +36-1-240-1888
- belföldről (vidékről): 06-1-240-1888
- mobil: +36-30-557-6318
- e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A hivatkozott források és irodalom alapján összeállította:
Drobinoha Angéla – Medveczky István – Medveczky Gábor
2018
