A nyugalom napja, éve…
Átvilágítás a Tízparancsolat alapján – 3. rész: A nyugalom napja, éve…
A régi Római Birodalomban Izrael fiait lustának tartották, mert minden hetedik nap pihentek. A többi népnél ugyanis nem volt szokásban a heti rendszeres pihenőnap, csak ha valamelyik istenüknek épp ünnepe volt, akkor volt szabad napjuk. Bizony, a mai értelemben vett rendszeres heti szabadnap gyökere a Tízparancsolat harmadik kérése, a „hetedik nap”, a „nyugalom napja”, az „Isten szombatja”, illetve nálunk, keresztényeknél, az Úr napja megszentelése. Az eredeti törvény azonban olyan távlatot vázol a nyugalom napja mögé, ami ma is lenyűgözhet minket.
A Szentírás szerint Isten önmaga adott példát a hetedik napi nyugalomra, amikor az eget és a földet alkotta. „Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett Isten.” (Ter 2, 1-2)
De nem csak a hetedik nap volt a nyugalom napjának nevezve, hanem minden hetedik év is a nyugalom éve volt! „Hat éven át vesd be földedet, hat éven át metszd meg szőlődet és gyűjtsd be termését. De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szőlődet, ne arasd le a kalászt és ne kösd kévébe, ne szüreteld le szőlődet, amelyet nem metszettél meg. A nyugalom éve legyen ez a földnek.” (Lev 25, 3-5) A hetedik évben azt eszi a nép, amit a föld magától megtermett, illetve amit az előző években felhalmozott. De a hetedik évben el kellett engedni a rabszolgát is váltságdíj nélkül és nem lehetett beszedni adósságot sem. És még itt sincs vége!
A hétszer hetedik, azaz minden negyvenkilencedik év utáni ötvenedik évet jóbel évnek, jubileumi évnek, a nagy elengedés évének kellett tartani: „Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek. A jubileumot tartsátok szent dolognak: egyétek a földek termését. Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát. Ha eladsz vagy veszel népedből valótól, ne csapd be testvéredet. A jubileumi esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj népedből valótól. Ő meg a termés éveinek száma szerint határozza meg az eladási árat. Minél nagyobb a hátralevő évek száma, annál jobban emeld az árat, s minél kevesebb az év, annál jobban csökkentsd, hiszen bizonyos számú aratást adsz el neki. Senki se csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok az Úr, a te Istened. Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, tartsátok meg úgy, hogy teljesítitek, s akkor biztonságot élveztek az országában. A föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok.” (Lev 25, 8-20)
Mindez azt jelenti, hogy minden nemzedék megújultan, tiszta lappal és hasonló esélyekkel kezdhette az életét – vagy legalábbis reménye lehetett rá, hogy belátható időn belül rendeződik sorsa és visszakapja az élete kibontakoztatásához szükséges anyagi, lelki javakat és szabadságot! Hiszen nem lehetett, és nem is volt értelme nagy vagyonokat felhalmozni, vagy épp visszatartani a szegény bérét – amit a Biblia egyébként az égbekiáltó bűnök közé sorol -, mert előbb-utóbb úgyis minden visszakerült az eredeti tulajdonosok kezébe. Milyen más világban élnénk, ha az emberek, közösségek, társadalmak ma is figyelembe vennék ezeket a szabályokat!
A hetedik nap törvénye azonban nem csak az igazságosabb társadalmi berendezkedést célozza. Ennél is fontosabb volt, hogy minden héten legyen egy nap, amikor az emberek minden munkától és kötelezettségtől mentesen, szabadon élhetik családi, közösségi életüket. A hetedik nap a gyógyulás, a közösségbe való visszaengedés ideje is volt. Akinek tisztulnia kellett vagy valamiért kizárták a közösségből, ilyenkor térhetett vissza. Ez volt az elengedés, a megbocsátás, a kiengesztelődés napja, az öröm, az ünnep, a szeretet megélésének napja.
Szombat volt az Isten napja, a szent nap, amikor az emberek újra megélhették az Istennel való szövetségüket, s a közös imák és szertartások által az egymáshoz való tartozásukat is. Isten kegyelme pedig kiáradt rájuk, megáldotta és megszentelte őket.
Az első keresztény közösségek megtartották a szombat törvényét – és mellette közösen ünnepelték a hét első napján az Úr napját, Jézus Krisztus életének, tanításának, értünk vállalt kereszthalálának és feltámadásának ünnepét.
Az Úr napján ünnepelték az Új és Örök Szövetséget a Bárány vérében, ez a Messiás, Krisztus megváltó műve beteljesedésének napja, ez a Kegyelem Napja, Isten tökéletes szeretetének és hűségének legnagyobb bizonyítéka…
Később aztán – a zsidó és keresztény közösségek közötti szakadás következtében is - a két nap egybemosódott, és az Úr napja lett a hetedik nap, a nyugalom napja.
Látjuk most már, milyen nagy bűn a nyugalom napjától megfosztani az embereket! Nem csak arról van szó, hogy megakadályozzuk a pihenésüket, hanem megfosztjuk őket Isten áldásától, megfosztjuk őket embertársaiktól, megfosztjuk őket egy szép élet lehetőségétől! Megakadályozzuk, hogy rendezzék kapcsolataikat, szeressék felebarátjaikat, és miközben testileg, lelkileg kizsigereljük őket, szinte lehetetlenné tesszük, hogy saját életüket, közösségük és hazájuk életét egy jobb irányba fordíthassák.
Amikor tehát a Tízparancsolat harmadik tanácsaként Isten – és annak nyomán az Egyház - arra kér, hogy az Úr napját szenteld meg, akkor nem egy újabb terhet akar rád tenni, hanem épp ellenkezőleg! Arra kér, hogy ezen a napon engedd el a munkáidat, terheidet és problémáidat! Pihenj és szentelődj meg - azaz fordulj Isten és embertársaid felé, a szeretetben és kiengesztelődésben, mert Isten is így fordul feléd. Ő jót, és csak a jót akarja nekünk. Ezért adta a hetedik nap ajándékát nekünk – bárcsak megértenénk ennek teljes mélységét és magasságát és igyekeznénk, hogy meg is valósítsuk azt!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
