Szeretett Testvérem! - Hét levél Istent keresőknek - 4. levél
Még 2001-ben, az akkori ingyenes újságunk mellékleteként írtam hét levelet a fenti címmel, amit postán terjesztettünk. Később aztán kis füzet alakban is megjelent, de már így is régen elfogyott. Most, az új evangelizáció évében itt a honlapon újra közreadjuk őket. Ha jónak látjátok őket, küldjétek el azoknak, akikért imádkoztok. A negyedik levél:
Szeretett Testvérem!
Talán tapasztalhattad, hogy ma úgy mondják magukat emberek kereszténynek, hogy közben templomba nem járnak, nem imádkoznak, bűnbánatot nem tartanak, sőt nyilvánosan bűnökben élnek. Igen, még politikai pártok is hirdetik magukról, hogy ők a keresztény értékek talaján állnak, miközben vezetőik, tagjaik élete éppoly pogány mint riválisaiké. Jézus korában is voltak ilyen pártok, emberek. Jézus ezt mondta nekik: "Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét. Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrabám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. " (Máté 3, 7-10)
Akkor a "közelgő harag" Kr. után 70-ben érkezett meg, amikor Titusz római légiói lerombolták egész Jeruzsálemet. Csak a keresztények menekültek meg, akik prófétai sugallatok hatására még az ostrom előtt kimenekültek a városból.
Micsoda szégyen Isten előtt, amikor pogány, bűnnel, gyűlölettel teli terveket az Ő nevével kötnek össze, vele igazolnak! Örvendhetnek a gonosz lelkek, ahol megcsúfolják a Szentet, feledvén a parancsot: Isten nevét hiába szádra ne vedd!
Milyen nevetséges igyekezet Isten akarata ellen munkálkodni! Hiszen Ő időről időre megítéli a nemzeteket. Ami nem tőle van, az mind összeomlik, megsemmisül. Az emberiség a 20. században megpróbált felépíteni egy Isten nélküli világot. Napjainkban is az élet tisztelete helyett a halál felmagasztalása történik. Gondviselés helyett életbiztosítás, gyöngédség és megértés helyett szociális segély, szeretet helyett hatalom és pénz próbálja összetartani ezt a világot. Nem fog sikerülni! Ez törvényszerű, hiszen sem ember, sem a gonosz lélek nem tud semmi olyat alkotni, ami tartósan fennmaradhatna - Isten kegyelme nélkül előbb vagy utóbb minden összeomlik.
Az összeomlás alóli kimenekülés útja nem változott a kezdetektől fogva: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" (Márk 1, 3)
Sem angyalok, sem emberek nem tudnak jobbat, biztosabbat mutatni ennél. Az Úr ösvénye biztonságosabb, mint az atombunker, az Ő útja jobb mint a tömött erszény, tele éléskamra. Tanuljunk az elmúlt eseményekból. Amikor jött az árvíz, kin segített az életbiztosítás? Nem segített, csak a szerető emberi kar. Amikor jött a földrengés, ki segített? Nem segített az összegyűjtött élelem - csak akit szerettünk, az szeretett viszont. Aki szeretetben gazdag, aki megosztotta másokkal, amije volt -az valószínűleg nem maradt egyedül a bajban sem. Aki pénzen vett barátokat, védelmet - annak a pénze nem sokat ért. Amikor megítélnek, csak a szeretet gyümölcsei számítanak.
Amikor ítélet alá kerülünk, akkor az összeomlásból megújulás is születik. Vágyaink szerint a Szeretet Földje, Jézus királysága közöttünk.
Sokan félnek a jövő miatt. Aggódnak, mi lesz velük. Sokan félnek a testi-lelki magánytól, sokan a munkahelyük elvesztésétől, vállalkozásuk csődbemenetelétől. Ha nem hisznek Istenben, a mennyei Atyában, ugyan ki nyugtathatja meg őket? A világ megpróbálja - és új és új dolgokat kell kitalálnia, nehogy kiderüljön, hazudik. Békét hirdet, miközben több a háború, mint valaha. Megértést, miközben a viszály elborítja a Földet. Jólétet, miközben már azoknak is megrendült a létbiztonságuk, akik eddig abban éltek. Egészséget, ámbár új és új betegségek tűnnek fel, s a már eddig legyőzöttnek hitt betegségek is újra feltámadnak. S főleg: a bűn tagadásával nyugodt, szabad és kiegyensúlyozott emberekről, társadalmakról mesél, miközben a bűn szétáradt és uralkodóvá vált a földön, nyugtalanságba és romlásba döntve az embereket. A mi megoldásunk nem a piac, nem a pszichológus, nem az ügyvéd - bár időnként szükségünk lehet rájuk -, a mi megoldásunk Isten emberei ajánlatának elfogadása:
"Menjetek hozzá, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - az Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élő kövek épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Ezért van benne az Írásban: választott becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.
Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett, a botlás köve és a botrány .sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség. királyi papság; szent nemzet, tulajdonul választott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségbók meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találhatok " (1 Péter 2. 4-10)
Előre megmentettek volna minket? Igen. Ha szenvedések között is, ha olykor elbukva is, ha erőtlenül is, ha veszedelmek között is, mégis Isten népe vagyunk. Egyszerű dolog ez - mégis milyen nehezen értik meg még az Istent ismerők is!
"Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született. "Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy és nem érted?" (János 3. 'l-10)
Nem érti. Nem értjük mi sem. Miért? Mert még nem értettük meg, hogy csak az Isten mutathatja meg az Isten dolgait. Akiben a Szentlélek nem tud munkálkodni, az nem értheti meg Isten tetteit. Ezért igaz mindannyiunkra: újjá kell születnetek! Megtérés nélkül nincs bűnbánat, bűnbánat nélkül elapad a kegyelem bősége, kegyelem nélkül nincs meg az Igaz Isten ismerete - így vak vezet világtalant, s végül mindketten elesnek.
Jézus azt kéri, higgy - de hitedet nem hagyja bizonyosságok nélkül. Nem azt mondja, hogy légvárat építs, hanem azt, hogy merj építkezni, s amit még nem látsz, nem tudsz, az is biztos sziklává vétik.
"Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, a Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre. és vessétek ki a hálótokat hal fogásra. "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te .szavadra, kivetem a hálót" válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult és e szavakra fakadt. Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok`: Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus Fait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel. " Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva a nyomába szegődtek." (Lukács 5. 1-11)
Jézus megmutatja a halászoknak, hogy ő Ura a természetnek is, és képes bőségesen kielégíteni igényeiket. A mai menedzservilág rögtön halfeldolgozó üzem létesítését kezdeményezné Nála. El is magyaráznák: több hal, több pénz, abból több jut a szegényeknek is...
A világ mindig kívülről akar segíteni. Nagy terveket dédelget, programokat finanszíroz, tömegeket mozgat... Isten útja egészen más. Ő tudja, ha a szívünk meg nem változik, hiábavaló a legjobb igyekezet is. Jézusnak elég egy-két ember. Őket sem evilági karrierre hívja. Csodatettével nem nagyszabású tervekre akarja ihletni őket. Amit tesz az ennél sokkal kevesebb - és mégis sokkal több.
Tettével Isten-ismeretre tanítja ezeket az egyszerű halászokat. Bűnbánatra indítja szívüket - felismerik, hogy kik ők, és kivel állnak szemközt. Bátorságot önt beléjük, hogy ne féljenek. És olyan munkára hívja őket, amelyhez nem elég 8-10 óra munka. Nem elég néhány képességük, tehetségük felhasználása. Az egész életük kell. Minden, ami van - hogy Jézus is odaadhassa nekik mindenét, amije van.
Ezek az emberek megértették az Úr hívását. A kérdés az, mi értjük-e, érezzük-e az Ő hívását, és otthagyjuk-e saját elképzeléseinket azért, hogy beállhassunk Isten munkájába szolgának. Gyermeknek.
Azt remélem, igen. A következő időszakban, a megpróbáltatások és megújulás időszakában nagy szükség lesz minden olyan emberre, aki elég bátor és erős ahhoz, hogy a Szeretet oldalán megmaradjon. Istennek szüksége van ránk! Istennek szüksége van rád, és nekünk is, hogy valóban megújuljon a Föld színe. Hogy láthatóvá váljon Isten országa közöttünk, a Szeretet földje.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a levelet!
Sípos (S) Gyula, (www.szeretetfoldje.hu)
