Thomas Merton a magyar forradalomról
"Az irodalom és a művészet elviselhetetlenül sivár éveket élt át Sztálin alatt, de ez a sivárság reményre adhatott okot azoknak, akik azt hitték, hogy az ország „nagy vezetője” új, tömeggyártású embertípust fog majd létrehozni a saját képére és hasonlóságára. Sztálin halála után az „olvadás” időszakában viszont megmutatkozott, hogy az eredetiség, a kreatív szabadság és a spontaneitás igénye nem halt ki.
Az „olvadás” történetét persze jól ismerjük. Néhány hónap alatt kiderült, hogy az egyéni szabadság és önmeghatározás javára tett legcsekélyebb engedmény is mindent romba dönt, amit Sztálin felépített. 1956 őszének magyarországi eseményei egészen egyértelművé tették ezt. A hatalom erőfitogtatásai azonban nem tudták megtörni a fiatal művészek határozott ellenállását. Tiltakozásuk nem volt kifejezetten politikai természetű. Inkább makacsul és javarészt passzívan tiltakoztak a kommunista élet sivársága és hamissága ellen. Csendesen elutasították, hogy csak az lehet értelmes, amit egyszerű jelszavak skandálnak, és csak azokban a normákban van értelem, amelyeket a politikusok odafentről szórnak a népre."
