Miért az S.O.S. a vészjelzés?
Nem azért, amiért gondolnád. - Bár az S.O.S. jelzés a Titanic katasztrófája után lett világszerte ismert, valójában már évekkel azelőtt kitalálták. Miután 1899-ben egy hajó legénységét a rádiótávírón leadott jelzés mentett meg Anglia délkeleti partjainál, felmerült, hogy szükség lenne egy egyezményes jelzésre, amit ilyen esetben alkalmazni lehet. Évekig tartó vita kezdődött a távírászok között, hogy mi legyen ez az egyezményes jel.
A brit távírászok a „CQ”-t ajánlották, ezt használták ugyanis, ha valamilyen különleges, minden állomásnak szóló üzenetet akartak továbbítani. Az olaszok az „SSSDDD” jelsort javasolták a vészhelyzet általános kódjának, míg rádiótávírók többségét üzemeltető Marconi vállalat a két korábbi jelet összevonva a CQD jelzést rendszeresítette a célra.
Végül mégsem ez lett a nemzetközi jel, az 1906-os berlini konferencián az S.O.S. jelzést fogadták el, amit a német távírászok már korábban is használtak. Később több megfejtése is született a jelsornak (Save Our Ships, Save Our Souls – Mentsétek meg hajóinkat, illetve lelkeinket), azonban ezek mind utólagos magyarázatok, a jelzést valójában egyértelműsége miatt fogadták el, mivel ez az egyetlen hárombetűs kód, amely 9 jelből (…---…) áll a Morze-ábécében, így ezt a legnehezebb összekeverni más üzenetekkel. A jelet 1908-tól vezették be egységesen, és a mai napig is használják, ha baj van.
