Lehetséges a totális kontroll?
Vannak, akik szerint ez lehetséges és vannak, akik szerint ez egyenesen kívánatos volna. Vannak, akik szerint már rég abban élünk. A keresztény emberkép szerint a totális kontroll lehetetlen, a Jelenések könyve viszont előre megjósolja ennek kísérletét...
A legegyszerűbb azt belátnunk, hogy a birodalmi gondolkodásmód mindig arra törekszik, hogy lehetőleg mindent az ellenőrzése alatt tartson. A történelem bizonysága szerint amikor egy ország, társadalom vezetőiben, államában uralkodóvá válik a birodalmi gondolat, akkor olyan törvényeket alkotnak, amelyekkel az élet legszemélyesebb területeit is hatalmuk alá vethetik. Az első nagy keresztényüldözésre az adott lehetőséget, hogy a krisztusi közösségek nem voltak hajlandóak alávetni magukat a törvényileg kötelező isten-császár kultusznak . Előtte hasonló üldöztetésről olvashatunk Babilonban vagy a görög-makedón fennhatóság alatt álló Izraelben is.
Egy birodalom mellett könnyű érvelni: a „római béke” éppoly vonzó volt az akkori embernek, mint a térfigyelő kamera a rablóktól rettegő mainak. Napjainkban szinte magától értetődőnek tűnik a gondolat, hogy a globális ökológiai, gazdasági válságot csak egy világállammal lehet kezelni és csak egy ilyen szuperhatalom képes leállítani a háborúkat és elérni az „örök békét”.
A birodalmi gondolkodásmód mögött azonban evilág fejedelme, a sátán húzódik, aki mindenkit a hatalma, ellenőrzése és befolyása alatt akar tartani. Mivel ő nem Isten, nem mindenható és nincs eleve kapcsolatban az emberi személyekkel, ezért csábítással, kísértéssel, erőszakos módszerekkel tudja csak leuralni az embereket, hogy rabszolgaságban tarthassa a világot. (Szemben Istennel - aki eleve „létben tart” -, Ő szeretőképességgel és ezért szabad akarattal áldotta meg az embert.)
Civilizációnk technikai eszközei fantasztikus lehetőséget biztosítanak az ember fölötti kontroll megszerzésére és megtartására. Sokak szerint a Jelenések könyvének próféciája már ezt írja le: „Megteszi, hogy minden kicsiny és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viseljen a jobb kezén vagy a homlokán; és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét: a nevét, vagy a nevének számát. – Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat.” (Jel 13, 15-18). A szám emberi szám, tehát emberi eszközök által fenntartott kontroll – könnyű ezt megfeleltetni a modern elektronikus fizetési módokkal, a chip-technológiával (állatoknál már alkalmazott, bőr alá ültetett elektronikus azonosító) és a számítógépes rendszerekkel.
Keresztény írók és közösségek gondolkodnak azon, hogyan és milyen módon védekezzenek a totális kontroll ellen. Néhány kérdést azonban érdemes feltenni. Az első: biztos, hogy ez a még csak a jövő? Hiszen már most is kontroll alatt élünk! Az egyik gyermekem keresztény középiskolájába olyan beléptető rendszeren keresztül lehetett bejutni, ahol az ujjlenyomat alapján azonosítják a gyerekeket. Ez még egy nemzedékkel ezelőtt is közbotrány lett volna, ma már elfogadott. Személyi okmányaink azonosítóit magától értetődően összekötik a nagy állami rendszerek, bankszámláink, fizetéseink a bankkártyán keresztül közvetlenül nyomon követhetők, miként tartózkodási helyünk, mozgásunk is a mobil telefonokon, utcai kamerákon keresztül. A számítógépek szerverein ott van a levelezésünk, kapcsolatrendszerünk – amit csak tudni akarnak rólunk, mindent megtudhatnak. Ehhez képest az, hogy a zsebedben van a kártya, vagy a kézfejeden a chip – már csak apró különbség. (Nekem nincs bankkártyám, de ez csak jelentéktelen kis „lázadása” egy jelentéktelen embernek…)
Második kérdés, hogy vajon a Jelenések könyvének szövege tesz-e erkölcsi különbséget azok között, akik élnek a technológiával és azok között, akik nem? A szöveg számomra inkább tűnik ténymegállapításnak, mint erkölcsi ítéletnek – azaz, attól, hogy valaki a kontroll rendszere alatt él – mind ott élünk -, még nem válik automatikusan bűnössé. (Ettől még természetesen nem lesz javallott a chip beültetése…) Az első krisztusi közösségek hasonló dilemmával szembesültek: vajon akik – ilyen vagy olyan okból - bedobták a tömjénszemet a császár szobra előtti tűzbe, még Istenhez tartoznak-e? Azaz újra kell-e keresztelni őket? A vitát végül azzal zárták le, hogy nem kell újrakeresztelni (azaz továbbra is keresztények), de bűnbánatot kell tartaniuk.
Végül felvethető a kérdés: lehetséges-e egyáltalán totális kontroll? Természetesen nem, sem személyes szinten, sem elvileg. Személyes szinten azért, mert mindenkinek szabadságában áll ellenállni – igaz, ennek jutalma időnként a börtön és/vagy a vértanú halál. Elvi okokból pedig azért nem, mert a keresztény teológia tanítása szerint a sátán ugyan képes megszállni a testet és a pszichét és kvázi halott állapotban tartani, de a lélek akkor is Istennel marad kapcsolatban. Ezért olvashatjuk az evangéliumokban, hogy a megszállott ember Jézus felé fut – lelki akarat! -, miközben szavaival káromolja és menekülne előle.
Összefoglalva: tetszik, nem tetszik, birodalmi kontroll alatt élünk. Hogy azonban ez mennyire van hatással életünkre – és én itt jobban félnék a tévéből áradó csábítástól mint a bankkártyától – az rajtunk is múlik. Többféle válasz is létezhet. Ezt kíséreltem meg végig venni szépirodalmi eszközökkel a Túlélők/Menedék/Rejtőzködők munkacímű regényben amelynek egyelőre töredékes részletei olvashatók honlapunkon is az irodalom menüpont alatt…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
