Pápai példa
Az ország körülrajongott bálványa egy nyolc általánost végzett álgörög alkoholista biztonsági őr (Alkoholosz Alekosz), aki rajongói örömére megnyerte a Való Világot, aztán „menyasszonyt” keresett és a tévé nagy nyilvánossága előtt „végre” sikerült lefeküdnie a sok nő közül az egyikkel – legalábbis ezt adják hírül a bulvárlapok címoldalai. Egy ország lélegzik fel megkönnyebbülten, amire nagy szükség is van, hiszen egy felmérés szerint már megint mi vagyunk a legboldogtalanabb nemzet - hát talán ez majd felvidít minket…
Egy másik tévé-csatornán az Éden Hotelnek nevezett meztelen magamutogatósó végén a két győztes-egy párnak még egy utolsó párbajon kellett részt vennie, kezükben a labdával. 25 millió volt a tét – mi ennyit tíz év alatt se látunk – de a tévének megért ennyit, nyilván a sokszorosát kaszálták a műsoron. Szóval a műsorvezető lassan el kezdte bemondani a téteket, emelkedő sorrendben - ha egyikük sem dobja le a labdát akkor kettőjüké az egész pénz és felezik az összeget. Ha az egyik ledobja a labdát övé az addig bemondott pénzösszeg, a másik meg nem kap semmit. A lány bízott a fiúban, vesztére, mert az ledobta a labdát és vitte a pénzt, társának nem hagyva semmit… hát így van ez, a kis magyar valóság, a győztes a mennybe ment, legalábbis a bulvárlapok címoldalán, már ahogy ezt látom az újságos standok előtt elhaladva és az interneten…
Lehet ennél lejjebb is menni? Hát persze! A kérdés számomra az, hogy mi, keresztények hogyan reagálunk erre a hihetetlen lejtmenetre? Siránkozunk, jajgatunk, készítjük a maszek túlélőkészletünket saját meggyőződésünk és a legeslegújabb „kinyilatkoztatások” fényében, vagy…?
II. János Pál pápa példája számomra meggyőzőbb. Amikor ő pápa lett még megdönthetetlennek tűnt egy zsarnoki és istengyűlölő hatalom, a világ az atomháború küszöbén egyensúlyozott, az erkölcsi összeomlás pedig már akkor is elkerülhetetlennek látszott. És hogyan reagált erre a pápa?
Meghirdette az egész egyház megújítását! Kiengesztelődött és bocsánatot kért (több, mint száz alkalommal), elvitte az Evangélium örömhírét szerte a világba (több, mint száz apostoli út), enciklikákban és tanításokban védte a krisztusi hit igazságát és példát adott minden nemzetnek és állapotnak az újonnan szentté és boldoggá avatottak életútjában, meghirdette a Nagy Jubileumot a kétezredik évre és elé az előkészítő éveket…
Második János Pál pápa nem a szemének hitt, hanem Istenek! Tudta, hogy az Atya a megmenekülésünket akarja, a Fiú megváltott minket és a Szentlélek valóban megújít! Hitt a Szűzanya segítségében (és a hiteles Mária-jelenésekben) és hitt abban, hogy a Fordulat bekövetkezhet a világ sorsában – és igaza lett! A szovjet birodalom összeomlott, az egyház megújulása megkezdődött, Krisztus igazsága sok szívben felragyogott.
Nekünk tulajdonképpen semmi újat nem kell kitalálnunk, csak hinnünk a pápa igazságában és követni őt azon az úton, amit kijelölt az Egyháznak. Hinni Isten erejében és igazságában akkor is, ha körülöttünk a hazugok ünnepeltetik magukat, hinni a Szentlélek mindent megújító erejében – és cselekedni ebben a hitben!
Ezen a héten kezdi az egyház a pünkösdi kilencedet, a honlapra mi is fel fogjuk tenni minden nap az imát, hogy minél többen imádkozhassunk együtt, egy szívvel a Szentlélek kiáradásáért. Kérjük Istent, adja meg nekünk azt a hitet és erőt, ami II. János Pál pápában volt, hogy az ő munkáját folytatva megláthassunk Istennek erővel és hatalommal eljövő országát! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
