Mi a baj a homoszexuális felvonulással?
Már Néró császár idején is életelleneseknek tartották a keresztényeket, mert azok nem váltak el egymástól, elítélték a véres és halálos gladiátor küzdelmeket, tiltották a magzatelhajtást és a homoszexualitást. Ma hasonló időket élünk. Szombaton, a Budapest Pride (homoszexuális felvonulás napján) két keresztény nővel beszélgettem. Nagyon kedvesek, szeretetteliek voltak, de amikor említettem, hogy imádkozunk a felvonulás miatt, teljesen megütköztek. Hogyan lehetek ilyen bigott, mi a baj a homoszexuálisokkal?
Szeretném elkerülni a kínos magyarázgatást, miszerint „nekem is vannak homoszexuális ismerőseim”, meg „ők is rendes emberek” – mert ez nagyon messzire vezet attól, mi a valódi probléma a homoszexualitással és miért kell a keresztényeknek küzdeni ez ellen.
Ha önmagamat kéne mentegetni, tudnám bőven. Vékony, hosszú hajú, hippis ruhákban járó tizenéves koromban próbáltak engem „felszedni” más férfiak, amikor pedig nyomdában dolgoztam, a közvetlen férfi főnökömről derült ki (’80-as évek eleje!), hogy szívesen elcsábítana. Neki egyébként felesége és gyermeke is volt, de tönkrement a házassága, mint kiderült, a közeli szovjet lakanyába járt be inni az orosz tisztekhez, ott rontották meg, aztán „úgy maradt”… Amúgy jó szakember volt, később is beszélgettünk – de nem ez a lényeg! Nem akarok abba a csapdába esni, mint némely gyűlölködők, akik hevesen szidják a cigányokat, (zsidókat, románokat, arabokat… a sor tetszés szerint folytatható) de közben hozzá teszik, mintegy önmaguk igazolására: persze nekem is vannak cigány (zsidó, arab…) ismerőseim, barátaim, köztük is van rendes ember…
Miért ne lehetne egy cigány, zsidó, vagy épp homoszexuális ember „rendes ember”? (Vagy épp egy magyar „rendetlen”…) Nem ez a probléma, a tiltakozás oka és gyökere.
Bármilyen furcsán is hangzik, a keresztény ember tiltakozásának alapja a szeretet, a homoszexuális ember megmentésének – és persze a megrontás megakadályozásának – a vágya.
A Szentírás világosan beszél ez ügyben. Szodomát és Gomorrát (többek között) a homoszexualitás (fajtalanság) bűne miatt érte az égi büntetés. Mózes törvényei szigorúan tiltják, átok alá helyezik és halállal büntetik ugyanezt. Az apostoli levelekben többször olvasható figyelmeztetés és bűnlista arról, ki nem örökölheti Isten országát, azaz ki nem juthat be a mennyek királyságába, és ebben a bűnlistában ott szerepel a homoszexualitás bűne is. Jézus Krisztus pedig teljes tisztaságban élt, megtartóztatta magát a nőktől is és külön tanított arról a kegyelemről, amikor valaki önmagától vállalja a szüzességet Isten országáért. (Ez a papi és szerzetesi tisztasági-eszmény alapja, gyökere és oka.)
Meg kell értenünk, hogy Isten nagyon szeret minket, de ez a szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy bármit teszünk, magához emel, hanem abban, hogy vállalta a halált is értünk, hogy kimenekülhessünk a halálra vezető bűnök közül!
a keresztény tanítás szerint bár a világ alapjában véve jó, mert Isten is jó és a világot is jónak teremtette – de ez a világ a bűn miatt megromlott. Benne van a jó, az élet, de benne van a rossz, a halál is. Jézus Krisztus pedig azért jött, hogy a jót és a rosszat, az igazat és hamist tökéletesen szétválassza, a halált legyőzze és az életre vezető utat megmutassa. Isten szent, tiszta és igaz, nem fér hozzá a bűn árnyéka sem. Ha mi belerögzülünk a bűnbe, ha a tagadás embereivé válunk, ha személyiségünket mindig felmentjük és a világban mindig megtaláljuk az igazolást a legrosszabb tulajdonságainkra és hajlamainkra is - akkor hogyan juthatnánk be a Teljességbe, a Mennyek országába?
Sehogy. Ezért ha szeretem, ha szeretni akarom az embertársaimat, akkor oda kell kiáltanom nekik, hogy távolodjanak el a bűntől, mert az a halálba visz!
Ez Isten evangéliumának része. Evilág evangéliuma ennek pont az ellenkezőjét hirdeti, minden bűn szabadságát – végső soron szabadságot a halálra. A halált nevezi életnek és az élet útját életellenesnek, mint Néró császár, ez az antikrisztusi figura.
Jézus azt mondja, hogy a pokolra vezető út széles és sokan járnak rajta, míg keskeny ösvény az, ami az életre visz. Nekünk, keresztényeknek arra kell törekednünk, hogy ezt a keskeny ösvényt megmutassuk az embereknek: szelíden, szeretettel, de határozottan…
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.