A reményről
Nemrégiben egy családért imádkoztam, akik elég nehéz anyagi és lelki körülmények közé kerültek, ráadásul a kisgyerekük is beteg, és a helyzete nem akar javulni a gondos orvosi kezelés ellenére sem. Imádság közben egy képet láttam, aminek az értelme az volt, hogy a gonosz lélek ezt az egész helyzetet arra akarja felhasználni, hogy a kilátástalanság és reménytelenség érzésén keresztül kihalássza őket magának.
Azt gondolom, hogy szinte az egyik legnagyobb lelki szenvedés az, amikor úgy érezzük, hogy nincs remény, életünk kilátástalan, elveszett a jövő, nincs segítség… nekünk azonban jó példáink és jó tanácsunk van arra, mit kell tennünk, amikor emberileg erőnk végére jutottunk. Jeremiás próféta igazán elcsüggesztő helyzetbe jutott, amikor leírja a Siralmakat. Tudta azonban, hogy nem szabad elveszítenie a reményt, ezért ezeket írta:
„Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény: Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. „Az Úr az én osztályrészem - mondja a lelkem -, ezért hát remélek benne.” (Siral 3. 21-24)
Amikor minden emberi lehetőség eltűnik a szemünk elől, mégis van kire néznünk – Istenre. Ő az, aki nem hagy cserben minket, Ő az, aki fenntartja életünket, és aki minden reményünk forrása és beteljesítője. Pál apostolnak ugyancsak kijutott a nehéz helyzetekből. Többször az életére törtek, bebörtönözték, üldözték, az általa alapított közösségek elfordultak tőle és a tanításaitól – ha elcsüggedt volna a sok nehézség miatt, akkor sem vádolhatnánk semmivel. Ő azonban nem hogy elcsüggedt volna, hanem még dicsekszik is szenvedéseivel, de nem a dicsekvés (önigazultság) kedvéért!
„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5, 3-5)
Így tehát nekünk is reménykednünk kell abban, hogy bármilyen nehéznek is tűnik az életünk, a jövőnk Istenben el van rendezve. Amikor Isten országáért, mint a Szeretet földjéért küzdünk, a legjobbat tesszük, amit csak tehetünk. Nyilvánvaló, hogy ez a küzdelem nem lehet meg nehézségek nélkül – sőt, talán épp a nehézségek a jelei annak, hogy jó úton járunk, ez a nehézség ugyanis a test, a világ és a gonosz lélek ellenállása Isten terveinek. Ő azonban mindig győz, s akik benne bíznak, remélnek és szeretnek, Isten országa javainak és teljes életének örököseivé lesznek. Ez pedig a legjobb „üzlet”, jobb mindennél, amit a világ kínálhat nekünk…
Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu
