A 2023. évre imádságban kapott vezérigéről
Hosszú évek óta minden év elején imádságban kérek egy szentírási igét Istentől (és a közösségünkben imádkozunk a többieknek is ilyen igéért), ami irányt mutat az adott évre. Nos, míg az elmúlt évi vezérige inkább aktivitásra serkentett, addig az idei arra a belső munkára is ráirányítja a figyelmünket, amit el kell végeznünk, hogy a gonoszság minden eszköze hatástalan legyen életünkben és Istennek kedves életet élhessünk.
Erre a belső munkára már 2022-ben is egyre nagyobb hangsúly került, ennek fontossága inspirálta az „Istennel való egyesülés útja – Élő Szeretetláng szeminárium” megírását és megtartását is. (Ez könyvben is megjelent és az előadások videói is fent vannak az interneten.)
Nézzük akkor, mire hívja fel figyelmünket az Úr ebben az évben:
„Vagy azt gondolod, te ember, hogy megmenekülsz Isten ítélete elől, amikor azt teszed, amiért elítélsz másokat, akik ilyeneket tesznek?” (Róm 2, 3)
Súlyos szavak ezek, de megvilágosító erejű szavak.
A világban lévő sok nyomorúság, viszály és háború egyik oka épp az ítélkező lelkületünk. Mivel nem tudjuk és nem is akarjuk elismerni saját bűnös voltunkat, ezért azt kivetítjük (projekció) a másik emberre: ő a hibás, ő kezdte, ő a hazug, a tolvaj… Ezt tesszük kisgyerekkorunktól kezdve, ez rögzül bennünk és ezzel igazoljuk saját romlott tetteinket. „A többiek is ezt teszik! Én még mindig különb vagyok, mint azok a képmutatók…”
Igaz ez a személyes életünkben, de igaz ez társadalmi méretekben és országok közötti viszonyokban is. A politikai pártok egymást vádolják, magukkal rántva a közélet iránt érdeklődő emberek sokaságát, saját bűneiket igazolva: a másik legyőzése érdekében szabad hazudni, lopni, a másik személyiségét megalázni, befeketíteni – és különben is, „a másik oldal” gazemberek gyülekezete... Hasonlóképp, Oroszország megtámadja Ukrajnát, közben azt hangoztatja, hogy Ukrajna a hibás mindenért - így egy egész ország szétrombolását igazolva hazug szólamokkal.
Ezzel a veszélyes öncsalással szemben csak egy út járható: saját töredékes, bűnös voltunk felismerése, és komoly küzdelem az ítélkező lelkület ellen. Ez hozza el azt a szívbéli békét, ami aztán kiáradhat rajtunk keresztül a környezetünkre és végül az egész világra. Ezért a személyes életünkben is át kell engednünk az ítéletet Istennek, ahogy Jézus is átengedte azt az Atyának. Ez bizony sokszor fájdalmas dolog és az Istenbe vetett hit, remény és szeretet nélkül nem is talán lehetetlen is.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy elnézzük a bűnt, pláne nem, hogy hagyjuk növekedni, vagy igazoljuk azt. Amikor Jézus megmenti a parázna asszonyt – az vesse rá az első követ, aki bűntelen (így hát mi sem kövezhetünk meg senkit) -, azt mondja neki: Senki sem ítél el? Én sem. Menj, de többet ne vétkezzél! Egy embert pedig a meggyógyítása után kifejezetten figyelmeztet, hogy ne vétkezzen többet, nehogy még rosszabb állapotba kerüljön. Látjuk, hogy a rómaiakhoz írt levélben Pál apostol is figyelmeztetőleg ír a bűnökről és Isten ítéletéről.
Mit kell akkor tennünk? Megtanulni ítélkezés nélkül kimondani az igazságot úgy, ahogy Jézus Krisztus is tette. Nem könnyű dolog ez. Jézust a legjobb szándék vezette, mindenkin segített, mégis keresztre feszítették. Ha pedig vele így tettek, akkor mi is számíthatunk arra, hogy nem fognak megtapsolni minket.
De hogyan juthatunk el egyáltalán odáig, hogy ítélkezés nélkül legyünk képesek kimondani azigazságot?
Erre nincs más mód és lehetőség, csak az, ha szeretni tudjuk még az ellenségeinket is. Ha mindenkinek jót akarunk, a valódi, Istentől jövő jót. Ha szavainkkal és tetteinkkel gyógyítani akarunk, még akkor is, ha ez áldozatokkal jár.
Pál apostol a szeretethimnuszban Jézus személyiségrajzát tárja elénk, példaként: a szeretet türelmes, hűséges, nem keresi a maga hasznát, mindent eltűr, mindent elvisel… Ebben a szeretetben kell növekednünk, hogy a világ gyógyszerévé legyünk, a békesség és kiengesztelődés embereivé, az imádság és szeretet embereivé…
Mi már kimenekültünk az ítélet alól mert Krisztushoz tartozunk - és annyiban, amennyiben valóban hozzá tartozunk… Milyen szép feladat előre haladni az életszentség útján és segíteni másoknak, hogy ők is rátaláljanak a megmenekülés útjára!
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (szeretetfoldje.hu)
