Homokkirályságok és a szikla-alap
Ebben a rövid írásban azt szeretném megmutatni, miért van az, hogy olyan nehezen épül Isten országa bennünk és közöttünk és miért olyan könnyű elcsúszni ebben.
Jézus azt mondja, hogy boldog ember az, aki sziklára építi házát, mert amikor jön a vihar, a szél és árvíz nem tudja azt lerombolni. A mi nagy problémának pedig az, hogy születésünk óta óhatatlanul és törvényszerűen olyan kultúrában élünk – bármilyen néphez, nemzethez és valláshoz tartozzunk is -, ami homokra épül. Miért van ez így?
A Szentírás igazsága szerint evilág még mindig a gonosz lélek uralma alatt van, és annak hatása átjárja és befolyásolja azt. Még ha a legjobb politikai, gazdasági, kulturális társadalmi berendezkedésben élnénk is, arra is igaz lenne ez. Még abban is mi akarnánk meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz (ami a legősibb kísértések egyike), még mindig saját önzésünk és elvárásink csapdájában vergődnénk.
Felnövekedésünk során magától értetődőnek vesszük azt a hierarchiát és értékrendet, társadalmi berendezkedést, amiben élünk, aztán, ha felismerjük annak hibáit, akkor azokat javítani, módosítani akarjuk – de még mindig ugyanabban az alapvető koordináta-rendszerben mozgunk.
Ehhez képest Isten országa egészen más. Jézus Krisztus nem módosítgatni jött a fennállót – ezért nincs is szava kora „politikai” problémáira -, hanem ezt a gyökeresen mást, az Isten országát megélni és meghirdetni. Ő a szikla-alap, amire ez a gyökeresen más épül, s ha erre akarunk építkezni, akkor nekünk is meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat és életünket – egyszerűen szólva: meg kell térnünk, és utána ebben meg is kell maradnunk. (Egy egyszerű példa: Képzeljük el, hogy papunkat rendszeresen egy nyilvánosház teraszán látjuk, ahol nyilvánvaló börtöntöltelékekkel lakomázik együtt, miközben egy prostituált ölelgeti – azt hiszem, mi is megbotránkoznánk, mint egykor a vallásos zsidó emberek Jézuson…)
Ez nem azt jelenti, hogy a világban minden rossz és mindent el kell vetnünk. Isten kegyelme átjárja azt, nem csak a gonosz lélek és nem csak a mi önakaratunk munkálkodik benne. Bármilyen vallásba születünk, bármilyen civilizáció határozza meg életünket, abban mindig lesznek olyan törvények, szokások, amelyek az életet védik (különben nem tudna fennmaradni). Ha azonban csak a törvényeinket akarjuk toldozgatni-foldozgatni, akkor csak a homokkirályságunkat csinosítgatjuk. Lehet, hogy élhetőbbé, barátságosabbá tesszük – de csak homokra épül az. Kijelenthetjük, hogy országunk keresztény, vagy muzulmán, buddhista vagy kommunista, csodálatos szavakat szólhatunk, mindez végül nem lesz több, mint szép dísz a homokvárunkon, mert az nem a szikla-alapra épült.
Isten országa bennetek és köztetek van – mondja Jézus. Nem látható módon jön el, de átjárhatja evilágot, hogy mint a kovász, megkelessze. Felnőhet, mint a mustármagból kinövő hatalmas fa, ha életünket áthelyezzük a krisztusi sziklára, és engedjük, akarjuk, vágyjuk, hogy az Ő igazsága legyen a mi igazságunk, szeretete a mi szeretetünk, élete a mi életünk. Szentté, Istennek elkülönítetté, evilágban élő, de evilágból kihívottá, megtért emberekké lehetünk, akiknek imáján és szeretetén keresztül Isten fenntartja ezt a bűnbe merült világot.
Advent idején emlékeztessük magunkat, hogy a végső megoldás – amikor az egész teremtett világ visszakerül a szikla-alapra és Isten szerető jelenlétébe -, majd csak Jézus Krisztus második eljövetelével válik valóra. Az Úrhoz kiálthatunk – ahogy a Szentírás utolsó könyvének utolsó soraiban olvashatjuk -, Marana Tha, jöjj el Urunk! Megérthetjük azt is, hogy a mi célunk nem a toldozgatás-foldozgatás, hanem a „gyökeresen más”, az Isten országának megélése. Hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy a bűnös természetünkre vallásos mezt húzunk, mert azzal csak azt érjük el, hogy mi válunk a legrosszabbakká, hiszen magát Istent csúfoljuk meg, tesszük hazuggá, azt állítva, hogy Ő is ilyen: képmutató, önző és gonosz.
Nehéz nekünk Isten országát építeni, mert a homokban gázolunk előre és a homokot akarjuk sziklává gyúrni, ami lehetetlen. Meg kell fordulnunk és megkeresni a sziklát, Jézus Krisztust: keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, s akkor minden más megadatik nektek...
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
