Egy prófétai álom és magyarázata
Egyik éjjel álmodtam ezt az álmot, amit prófétai álomnak gondolok, s ezért szeretném megosztani veletek, az általam gondolt magyarázatával együtt, s hozzá az egyik régebben kapott szentírási igét, amely szintén valósággá lett azóta.
Álmomban egy elég kietlen helyen voltam, amiről tudtam, hogy súlyos csapások érték. Körül nézve azt láttam, hogy az egyik helyen két tigris tépi, marja egymást, nem sokkal távolabb két medve harcol egymással, megint máshol szintén két vadállat, mindegyik lesoványodva (láthatólag éheztek), és őrjöngve öli a másikat. Nagyon félelmetesek voltak. Óvatosan odébb akartam menni, nehogy észre vegyenek és nekem támadjanak. Közben felvillant egy kép egy fényló hősről, aki le tudja azokat győzni azokat a kardjával, de csak egy pillanatra láttam. Ahogy igyekeztem elosonni, az egyik tigris meglátott és utánam eredt, én meg futni kezdtem előle. A távolban megláttam egy csupasz törzsű fát, gondoltam, arra felmászok, hátha megmenekülök, bár tudtam, hogy a tigris oda is utánam tud jönni. Ahogy közeledtem, láttam, hogy a fa egy dombos részen áll, amit patak vesz körül. A gazos fűben megpillantottam egy kard markolatát, és kihúztam onnan. Rájöttem, hogy ez annak a hősnek a kardja. Nagyon nagy és nehéz volt – csak két kézzel bírtam el -, és a pengéje foltos, rozsdás. Megfordultam, és rácsaptam vele a tigrisre. Bár nagyon erőtlennek éreztem az ütésemet, a vadállat mégis összelapult alatta. Akkor arra gondoltam, hogy vissza kell fordulnom a karddal, meg kell mentenem valahogy a többi embert is, és elhozni őket ide, a vízzel körülvett dombra…
Azt gondolom, hogy ezek a vadállatok egyrészt az önmagukban meghasonlott népek – lásd erről később a szentírási igét -, illetve azok a sötét szellemi hatalmasságok, amelyek leuralják őket, mindig éhezve a viszályt és a háborút. (Be is lehet azonosítani az egyes vadállatokat, de ez most lényegtelen.) A nagy kard az Ige kétélű kardja, ami szétválasztja a jót és rosszat, igazat és hamist és győzelmet hoz a gonoszság minden ereje felett. A világ azért van ilyen súlyos állapotban, mert nem harcolunk ezzel a karddal, hagyjuk elrozsdállni. (Pedig mi is fénylő hősökké lehetnénk…) Az élő vízzel körülvett domb az Isten országa, ahol védelemben részesülünk és élhetünk…
És a szentírási ige: Minden év elején szoktam kérni imádságban egy igét az adott évre, mintegy vezérfonalul. Az alábbi szakaszt 2001-ben kaptam. Először olvassuk el, aztán néhány megjegyzés még hozzá: „…s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka: senki sem kíméli testvérét. Habzsol jobboldalt, de éhezik, eszik baloldalt, de nem lakik jól; mindenki a társa húsát marja: Manassze Efraimot, Efraim Manasszét, és ketten együtt Júda ellen fordulnak. S ezzel még nem fordult el az Úr haragja, a keze még ki van nyújtva!” (Iz 9, 18-21)
Súlyos szavak ezek, főleg, ha meggondoljuk, hogy mi történt abban az évben és azóta: A Fidesz elbukta a 2002-es választásokat, s ezután teljesen megváltozott a politikai közélet. Azóta felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik azt látja, hogy a politika a hatalom akarása (és nem a köz javáért végzett szolgálat), hogy aki hatalmon van, annak mindent szabad, hogy a gátlástalanság erény, a karaktergyilkosság helyes és hasznos, hogy a pénz mindent felülír… és valóban, a bal- és jobboldal öli egymást, aki hatalmon van az habzsol, de így is csak még többre éhezik… S a nép?
„S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?”
(Arany János: A walesi bárdok)
Azokban az években kezdtük el a Nemzeti imanapok szervezését (míg püspöki ukázzal el nem tiltottak ettől). Istennek legyen hála, hogy napjainkban újra sokan imádkoznak hazánkért és nemzetünkért. Azonban az imán túl is meg kell tennünk még valamit: felemelni Isten igazságát (a kétélű kardot), és kettévágni vele a hazugságok hálóját, ami befonja és rabságban tartja szívünket. Ez a felfénylő kard olyan, mint egy eleven meghívás Isten országába, békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országába. A kérdés csak az, felvállaljuk-e ezt a prófétai életet és felemeljük-e a Kardot?
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
