Személyes élmények arról, ahogy a Szentlélek cselekszik
Nincs nagyobb, meghatározóbb és gyógyítóbb találkozás életünkben, mint amikor rádöbbenünk, hogy Isten van és szeret minket. Ez testi és lelki gyógyulást hoz az életünkbe, előre visz az önmegismerésben és az életrendezésben. Mivel szombaton lesz a karizmatikus találkozó, előtte, biztatásul és csalogatóul két élményemet szeretném megosztani veletek:
Az első élmény a megtérésem idejéhez kapcsolódik, arról, ahogy Isten megértésre vezet és „átbillent” a hit világába: Én a rendszerváltozás idején tértem meg, húszas éveim közepén, egy kis katolikus karizmatikus közösségben. Emlékszem, már néhány hónapja keresztény voltam, és teljesen kétségbe voltam esve, mert még mindig nem kaptam meg a nyelveken szólás ajándékát! Pedig hogy éheztem Istenre! Teljes szívvel hittem, amit Jézus tanít a hegyi beszédben: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd betelnek vele.” (Mt 5, 6)
Igen, én az Igazság Lelkét, akartam, a Szeretet Lelkét, az ajándékozó Szentlelket, az Élő Víz feltörését életemben, ahogy a Bibliában olvastam: „Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak. Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek.” (Jn 7, 37-39)
Hol marad Isten? Hol van a Szentlélek? Olyan voltam, mint a kisgyerek, aki mindent akar, amit csak a boltban meglát. Faltam a szentek életrajzait, a lelkiségi könyveket, és ha valami tetszett, akkor rögtön elkértem imában: ez kell nekem is! Olyan éretlen voltam, azt se tudtam, miket kérek, de minden kellett volna, csakhogy Istent egészen birtokolhassam. Hát nem azt mondja Pál apostol is: törekedjetek! „Törekedjetek a szeretetre, keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok.” (ApCsel 14, 1) Én aztán törekedtem, zaklattam az egész mennyországot, csak jöjjön már a Szentlélek az ajándékaival és adományaival!
Teljesen rágörcsöltem erre. Jellemző, hogy végül akkor tudott megnyilvánulni bennem a Szentlélek a nyelvek adományával, amikor szilveszterre hazautaztam és nyugodt körülmények között – édes élet, egy kád forró vízben -, olvasgattam az egy lelki könyvet a Szentlélek ajándékairól. Akkor hirtelen „leesett a tantusz”: hát ez ilyen egyszerű? „A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából.” (Jel 21, 6) A kádban ülve nyelveken kezdtem imádni Istent – régen volt olyan boldog szilveszterem, mint akkor! (Részlet Sípos (S) Gyula: A Szentlélekről – kegyelmei, karizmái, munkája bennünk és közöttünk című füzetből)
A második élmény a belső gyógyulásról és megértésről szól: Már meglett ember voltam, és talán valamennyire előre haladtam az önismeret útján, amikor felismertem az egyik káros magatartásmintát az életemben. Azt vettem észre, hogy egyszer csak szinte pánikszerűen félbehagyok olyan munkákat, dolgokat, amiket addig nagy kedvvel végeztem. (Például: Évekig szerveztem és vezettem a Szeretet Földje Missziós Iskolát, ami jól működött és sok hozadéka volt az életünkben. Aztán egyszer csak abbahagytam…) Miért történik ez így? Ahogy ezen gondolkodtam és imádkoztam, eszembe jutott egy gyermekkori emlékem. Ötéves korunkban vittek el minket úszni tanulni. Nekem jól ment az úszás, büszke is voltam rá. Amikor azonban vizsgázni kellett, keresztben átúszni a medencét, a felénél hirtelen pánikba estem és fulladozni kezdtem, úgy húztak ki. (Nagy szégyen volt…) Talán akkor ékelődött be a személyiségembe ez a szorongás és hirtelen abbahagyás, pánik? De miért estem pánikba? Ahogy ezen töprengtem, elmélkedtem, feljött bennem az emlék, még régebbről. Kettő és ötéves korunk között nagymamám egyszobás albérletében laktunk szüleimmel és lány ikertestvéremmel egy közös udvarban. (Zománcos lavór, vizes kanna, ahogy illik.) A főbérlőnek volt egy hamis farkaskutyája, ami a mi ajtónktól nem messze volt kikötve. Ott jártunk el előtte, és mindig felénk rontott hangosan ugatva. Nagyon féltem tőle! (Ki volt kötve, biztos mondták is, hogy ne féljek, de amikor feléd ront vicsorogva egy akkora fenevad, mint te magad…)
Ezután már jobban értettem magam. Amikor legközelebb megint elfogott a gondolat és érzés, késztetés és szorongás, hogy valamit hagyjak abba, akkor meg tudtam vizsgálni, hogy ez vajon kísértés, a személyiségem torzultságából fakadó dolog, vagy valóságos okai is vannak? Értem, hogy miért kell imádkoznom gyógyulásért, szabadulásért, életrendezésért, hogy előre tudjak haladni életemben, hogy ne hagyjak ki kínálkozó lehetőségeket és tudjak élni azokkal a kegyelmekkel, tehetségekkel és képességekkel, amiket Isten adott. (Részlet Sípos (S) Gyula: Isten akaratának felismerése életünkben… című könyvből)
Bárcsak mindannyiunknak sok felemelő megtapasztalása lenne Istenről! Azt hiszem, ez nem Istenen múlik, hanem rajtunk. De még semmi nincs elveszve! Ezért hívunk, gyere el szombaton Alcsútdobozra, hogy együtt megélhessük, ahogy a Szentlélek átölel minket!
Imával és szeretettel: Gyula (sipos) És az alcsútdobozi találkozó programja:
“Az Isten Igéje pedig terjedt...” - A Székesfehérvári Egyházmegye XXIII. Karizmatikus Találkozója 2022. április 30. szombat 9 órától, Alcsútdoboz, Sportcsarnok (József Attila út 1.)
Program:
9.00: Köszöntés, buzdítás
9.15: Dicsőítés - Bicskei Istendicsőítők Zenekar
10.00: Tanítás, tanúságtétel
- Burbela Gergely atya, Sipos Gyula, Nyuli Gábor
11.30: Szentségimádás, közbenjáró szolgálat
12.30: Ebédszünet
14.00: Tanúságtétel irodalmi kitekintéssel - Lackfi János
15.00: Tanúságtételek
16.00: Szentmise - Spányi Antal püspök atya
Tiniprogram (10 -13 éveseknek)
Kamaszprogram (13 - 16 éveseknek)
Gyerekprogram (óvodásoknak és kisiskolásoknak) jó idő esetén szabadtéren is.
A program ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!
